Enyém mégis másé

Néha meg kell hajolni a nagyobb tudás előtt, ez van. Sajnos már rég termett babér a Realnak az El Clásicokon, sőt, a bizonyos 2-6 kifejezetten megalázó momentum volt. Talán egyszer megpróblom összeírni a fejemben a Barca-Real számomra legszembetűnőbb különbségeket, leginkább azokat, melyek a Barcát bizonyos szempontból utolérhetetlenné teszik a Real számára, még ha bajnoki címekkel elvitathatatlanul sikerült is legyőzni őket az utóbbi időben. Sajnos azt a bizonyos legmagasabb szintre lépést nem tudja elérni a Madrid, amint az a Lyon elleni BL-meccseken és most is kiderült. A Ligában köze nincs senkinek a Barca-Real pároshoz, de a topfociban a Barca tud csak bizonyítani.

Ugyanakkor vicces volt az MTK-FTC örökrangadót megtekinteni ugyanezen napon korábban. A színvonalra most éppen nem találom a megfelelő szavakat, mondjuk úgy, hogy helyenként nemhogy paródiája, hanem inkább megcsúfolása volt a futballnak, amit műveltek. Az NB1 tíz legképzetlenebb futballistája közé mindenképpen felfér legalább egy-egy játékos mindkét oldalról. Annyi öröm volt benne, hogy legalább nem kaptunk ki a Fraditól otthon. De a 10% alatti passzpontosság azért elég nevetséges. Arról talán jobb nem is beszélni, hogy ezeknek a játékosoknak egyáltalán jelent-e bármit is az "örökrangadó", mint olyan. Vagy egyáltalán a címer, a mez, amit viselnek. Vagy csak annyi, hogy az MTK Budapest/FTC Kft-nél dolgozom, mint futballista.

Miután az egyik tanárnőnk leitatott energiavízzel, és rekordidő alatt megittam egy üveg sört (ami egyébként így sem vmi gyors, de magamhoz képest az volt a kb 10-12 perc), most itt ülök. Csupán ennyi kell, hogy elkezdjek írni a blogra. Amúgy nem pörgettek halálra az energiaital-hatóanyagok szerencsére. Ugyan próbáltunk még beülni páran akácba, stb. de végül kútba esett a terv, aztán majd most meglátjuk tudok-e majd aludni.

Amúgy (mivel nem jut eszembe semmi konkrét), elmondom, hogy a digi megint átrendezte a csatornáinkat, szóval már nincs nickelodeon, de van helyette boomerang, ami azért tök jó, mert adnak retro rajzfilmeket, ráadásul van amit eredeti hanggal. Ezen csak azért gondolkodtam el, mert eszembe jutott, hogy mennyire szerettem ezeket, mikor kisebb voltam, és igazából a mai napig is bírom a rajzfilmeket, de annak idején rengeteget lógtam a cartoonetworkön és az angoltudásom jelentős alapjait kaptam belőle :) És ahhoz képest, hogy ma mennyi kalapszar új rajzfilm van, ami mind csak számítógépes grafika, meg látvány, és semmi hangulat, ötlet. Jó jó, az avatar is zúz csak a látvánnyal, dehát az azért mégis kicsit más. Szóval egyik nap látom a wacky racest, és eszembe jutott, hogy régen mennyit néztem, és az egyik kedvencem volt. Akkor még mentek a klasszikusok, mint a tomésjerry, tapsihapsi, régi scoobydook (amit spec nem szerettem annyira), és akkor jöttek be újként a dexter, powerpuffgirls (pindúr pandúrok :D) cowandchicken stb. Szóval azok jó idők voltak. És angolul sokkal jobban tetszett, mint mikor elkezdtek szinkronizálni mindent. Amúgyis, bármennyire is elismert és jó a magyar szinkronszínészet, azért elég egyedülálló, hogy szinte mindent szinkronizálnak, ami külföldről jön, pedig a saját példámból is mondhatom, hogy sokkal többen tudnának idegen nyelven, ha eredeti nyelven, feliratos filmek, műsorok mennének. Na mind1.

Hmm, milyen random jelentéktelen dolgok jutottak még eszembe mostanában...? Ja igen, jó lenne utazni. Oda, ahol már voltam, meg olyan helyre ahol még nem. Vagy akár kinn élni kicsit külföldön. Jó lenne focizni, meg snowboardozni. Megtanulni - ez a téli olimpia hatása amúgy :D Kéne dolgozni, mert nincs lóvé. Néha még mindig eszembe jut, hogy valami tökmást kellene majd dolgoznom, mint amire készülök. Annyirasz*r.

Hát most írtam kicsit. Later.

Mikor a jól felépített kis álomvilágból hirtelen beleesem a valóságba, az kissé kellemetlen tud lenni. Még ha igyekszem kivédeni, még ha le is akarom sz*rni az egészet, néha nem sikerül, bármennyire le szeretném sz*rni. Csak ülök és nézem ahogy beszéltek, ahogy mondod, amit én is mondanék, amire szívesen reflekálnék, de nem tudok. Mert én nem ott élek már, ahol te. Visszaestem 10 szintet, és azóta máshol élek. Választolhatnék, de csak arra lenne jó, hogy még szánalmasabban érezzem magam. Lehet, hogy kéne? Lehet. Voltaképp amíg én így látom magam, addig nem várhatom el mástól, hogy másképp lásson. Kivéve ha nem lát az álarc mögé. Akkor mindegy. Az meg sekélyesnek tart és ennyi. Ördögi kör. Még mindig. Már mondtam régebben is biztosan.

Ott vagyok, de mégsem vagyok ott. Beszélek, de mégsem mondom. Nézek, pedig nem akarok látni, hallok, pedig nem akarok hallani. Nem akarom, hogy érdekeljen. Nem akarom.

Tudjátok mire szoktam mondani, hogy evidens?

Szituáció - szökőévente kb. egyszer szoktam otthon hagyni a telefonomat, most épp a mai napra esett. Hazaérek, és azt veszem észre, hogy épp ma tudták kicserélni a zárat a ház kapuján, és az új zár új kulcsot kívánna, amivel persze még nem rendelkeztem. Sebaj, felcsöröghetnék anyukámnak, ha nálam lenne a telefon, de épp ma nem vittem magammal. Éjlen a "paleolit kommunikáció" (G.Tomi után szabadon), felkiáltok az ablakunkba, és anyukám lejön, kinyitja nekem a kaput. Persze még be is dobhattam volna az ablakunkat jóigényesen, de mégis inkább felkiabáltam, hátha itthon van az anyum. :D:D

Nem volt egy világvége helyzet, csak vicces, hogy NANÁ, hogy ilyenkor állnak össze az események így - vagyis EVIDENS.

... a betegség. Áh, mégsem vagyok elpusztíthatatlan, na sebaj. Percenként 6000 köbméter taknyot termel az orrom, amivel 20-szorosan túlteljesítette a nyolcadik ötéves tervet, ezért Kiváló Munkás érdemérmet kapott a Központi Bizottságtól. Szép dolog.

Amúgy nem egy túl jó érzés, ráadásul ilyen f*s zsebkendő van csak, aminek 2 fújás után vége is, úgyhogy komoly ipari hulladékkal is jár ez a kitűnő termelés. Gépezek, kockulok, spanyolházira futotta még a kedvemből. Ja, meg van Téli Olimpia, yay. Hajrá 16-tagú magyar csapat, és hajrá hoki.

Amúgy nem csinálok semmit, szóval izélom a rezet, meg hát akkor különben? Ma van az utolsó szemcsepp nap. Most már max műkönnyet lehet, ha úgy érzem, hogy kell. Volt egy jó foci ezen a héten, meg egy szar azelőtt. Volt egy pici, rövid egysörös péntek, meg egy nagyon húzós ivós péntek azelőtt.

A hóból már nagyon elegem van. Nem kell több. Köszönöm. Úgysem érdekli az eget, hogy mit akarok, de mindegy akkor sem.

Jövő héten szurkolói torna. Hosszú idő után megint mehetek. Nyár óta. Meg lesznek stúdiózások. Nem nekem, hanem a DNS-krús többieknek. Megyek, ha tudok. Van új Saláta oldal. Lesz DNS Hip 2., szóval reppes.

A dolog elvesztette azt a szívkiöntős, elmeürítős voltát, ami egykor még jellemző volt, ezzel kapcsolatban nem tudok mit mondani, vagy így marad, vagy lesz még ígyse, vagy majd kiderül...

Ami viszont olyan nagy horderejű, hogy mégis posztot írtam neki, az nem más, mint az első reppszám, amiben én magam, mint előadó közreműködöm, B jóvoltából, aki most próbálgatja szárnyait és ügyeskedi össze az első számait. Én meg így 22 éves fejjel, mint egy gyerek rácsodálkozom saját magamra, és furcsán nagy dolog nekem ez a kis apróság is. Persze az, hogy ennek folytatása is legyen nem függhet csak attól, hogy az ismerőskörből pozitív a visszahng, hiszen az mindenkinél úgy van, mégha oly objektívnak is mondják magukat az érintettek.

Az viszont tény, hogy én élveztem, és nekem tetszik, persze minden szentnek maga felé hajlik a keze stb stb. De 1-2 saját számot egész olcsóból ki lehet hozni, és végülis van kedvem is, de azért majd körülnézek előtte. Minden értelemben.

Igazából megint nem tudok mit írni. Tudom, már unalmas mindig ezt hallani. Lehetne itt évértékelő, összegző, visszatekintő, nosztalgikus nagybejegyzést írni, mesélni a szilveszterről, előretekinteni az újévre.

Igazából itt már minden le van írva, ami lényeges, a korábbi posztokban. Illetve majdnem minden. Kifogy a 'tinta' a billentyűzetemből.

Remélek, mint mindig. Mondjuk egy jó évet, vagy egy csodaszerű pillanatot, ilyesféléket.

<panelszöveg> Boldog Karácsonyt mindenkinek blablabla </panelszöveg>

Amúgy karácsony van, jóféle (egészséges) vacsi, ajándékozás, nyugi, tévézés. Eskü nálunk még foltokban van hó is, pedig nem a Mátrából írok.

Legyetek jók jövőre is különben nem kaptok ikszbokszháromhatvanat meg panaszonikelcédétévét. És akkor már tényleg minek jónak lenni...

A következőkben nem lesz hiány karakterekből, ha tényleg ráérsz, elolvashatod :D

És most sem tudom mit írjak. Annyi, de annyiszor beléptem már ide, és gondoltam, na most írok valamit. És nem. És nem. Nem megy. Nem mintha nem lennének gondolataim, de nem ide. "...és ordítanám, ahogy kifér a torkomon, hogy én másképpen gondolom..." De nem ide. Egyáltalán mire jó akkor ez itt? Több sült ki belőle, mint amire számítottam. Nem dícsérték agyon, de minden jó szó jólesett, a rossz szavakkal meg úgy elvoltam, hát vannak olyanok is. Különösen egyvalaki véleménye esett nagyon jól. Megért pár dolgot a blog, ahogy én is. Félig törött, repedt tükröm volt, ha én úgy akartam, de nem görbe. Erre igyekeztem figyelni.

Úh, mintha valami nekrológot írnék a blogról. Nem. Igazából nincs szó temetésről, halálhírről. Még megvan. Kómában, vegetálva, de itt van. Tőlem függ. Nem mutat meg sokmindent, csak itt-ott befigyel valami. Nem szebb, nem is csúnyább, mint a valóság. Talán letisztultabb, illetve egyfajta leképezés.

Régen írtam, ha valami a napi rutintól eltérő és említésre méltó történt velem. Már rég nem került ilyesmi sem ide. Pedig volt. Nem egetrengetőség, de volt. És szakadatlan gondolkodás. És szakadatlan érzés. És itt vége. Itt végem. Innentől írásképtelenné válok.