A következőkben nem lesz hiány karakterekből, ha tényleg ráérsz, elolvashatod :D
Péntek. Olyan igazi decemberi pofáncsípős hideg péntek. Iskolanap. A tanárnő megbeszélte az osztállyal, hogy ellátogatnak a Mikulásgyárhoz. Egy aranyos fiatal csajtól lehetett mindenfélét kérdezni. A hallottakból majd tetszőleges műfajú cikket lehet készíteni egy 5-ösért.
Blogunk főhőse alternatív jegyzetelési technikával, sms-formában jegyezte a kulcsszavakat a telefonja segítségével. Korán visszindultak, az Oktogonnál a fiúnak eszébe jutott, ki lehetne használni az időt, hogy beiratkozzon a következő spanyol tanfolyamra. Simán visszaérhet még a hátrelevő órákra. Az amúgysem nagy létszámú társaság szétoszlott, irány tehát a Madách tér.
A formaságok rendben lezajlottak, p visszaért az iskolába, ám hiába megy már az óra, a tanárnő sehol. Itt már tényleg csak a legkitartóbbak vannak jelen. A 30 körüli osztálylétszám csütörtökre 15-ösre, péntek reggel 10-esre, délután 8-asra zsugorodott. A tanárnő előkerül, lent az aulában várt ránk. Mi a teremben vártunk őrá. Kinek volt most igaza? Sosem derül már ki. Nem gond, irány a teaház.
Az a bizonyos. Ugorjunk vissza csütörtök délutánra. Teljesen váratlanul tűzriadó szakítja félbe a lassú mederben csordogáló órát. Nosza, mindenki kifelé. A tanárnő vezetésével átköltözünk az iskolával egy utcában lévő teaházba a maradék időre. Péntek délután, semmi tűzriadó, viszont újra itt vagyunk. Mindenki elnyűtten hallgatja a tanárnőt. Ő megérti a diákokat. Hülyeség karácsony előtt pár nappal plusz két ledolgozandó munkanapot adni. Inkább már ősszel egy semleges időpontban kellett volna. Egy másik országban talán így működik.
Egy órával hamarabb elmehetünk, ez nagyon jól jön p-nek. Haza tud menni ebédelni, és el tud menni edzeni, anélkül, hogy szét kéne feszítenie magát, hogy elérjen a pénteki buliba. Jólesik enni, az edzés is jó, fürdés, harapnivaló, indulás. Még mindig ugyanaz a péntek, ugyanaz a pofáncsípős hideg. Ahogy haladunk az estébe, egyre inkább. P tudta ezt, de nem aggódott miatta. A hideg neki nem probléma, nem ellenfél, nem tényező. Kapunyitás 8-kor. Semmi nincs megbeszélve, csak ennyit tud, és ismeri a helyszínt. Meglepődve látja, hogy a Király utca sarkán nem ad hoc demonstráció zajlik ismeretlen emberek részvételével, hanem az ott a saláta. Köszönés, várakozás, majd indulás. A helyszínen további ismerős arcok. Sokan vannak. Nem lesz itt gond a pénzügyi mérleggel - gondolja p, majd körbepásztázza a helyet, ahogy mindig szokta, ha valahova belép.
Vesz egy sört, kortyolgatja, közben beszélget, amikor is a színpadra lép Anonim. A tömeg a színpad elé siet, p csatlakozik hozzájuk. JackÁ elfoglal egy megfelelő fotós pozíciót, p körbenéz, egyedül van, csak k áll balra kicsivel mögötte. Jó a koncert. Anonim hozza a formáját, de nagyon jó a zenekar is, és remekül megy az élőzene Anonim stílusához - véli p. A koncert véget ér, a tömeg nagy része eltűnik, a hely szinte kiürül. Ám p nem csak részben Anonim miatt jött, hiába maradt el két másik fellépő, azért bízik benne, hogy jó lesz ez.
E- a színpadon, az első szám teljesen hibátlanul lemegy, azok, akiknek fontos, hogy ott legyenek, ott is vannak. Kissé zavarodik a kép. Melyik zene jöjjön, aztán jön a zene, de mi a szöveg? Hiába, nem könnyű egy feltörekvő reppes arc élete. Végül elfogynak az instrumentálok, vége a fellépésnek. Hát nem mindennapi volt az biztos - gondolja magában p - de legközelebb még jobb, és még emlékezetesebb lesz.
A Black City befoglalja a színpadot, és a terem, mintha a Bloose Broavaz-est helyszíne lenne, csak a közönség sehol. P hallgatja őket egy darabig. A stílusban, amit csinálnak egészen jók, de ez nem az én világom - okoskodik magában, majd elballag a színpadtól. Lézeng össze vissza, elkeseríti, hogy nem tudja felhőtlenül jól érezni magát, hogy nem teljesen önmaga. Nem lehet önmaga. Folyton ugyanoda kötnek ki a gondolatai. Mos először érzi, hogy nem akarja elfelejteni az álmait, hanem meg akarja élni. Egyszer. Addig vár. Várni fog.
Hazatér a fogcsikorgató éjjelen, és sokáig alszik másnap. Elmegy ajándéknézőbe. Gondolatban grimaszt vág, ahogy a tömegek ellepik az összes boltot, és kíméletlenül kifosztják őket. Ugye milyen gyönyörű kétértelműség? P még mindig nincs karácsonyi hangulatban, vagy talán sosem volt szűken a Szentestéket leszámítva. De nem érzi nyűgnek a vásárlást. Szívesen teszi, csak nehezen találja meg, hogy miket lehetne venni. Kezd éhes lenni. Hazamegy, majd vasárnap folytatja - morfondírozik. Otthon bedobja a sütőbe a mirelitet, majd leül házidolgozatot csinálni. Sem ideje, sem agyi kapacitása nincs sok, ezért a legkézenfekvőbb témához nyúl. Futball. Ebédel, elkészül a feladattal, és készülődni kezd az estére.
Ritka az ilyen hétvége p életében. Egymás után két este elmegy szórakozni. Két dologra figyel, az alkoholmennyiség, és a pénztárca egyensúlyára. Közben kint nagy hóesés. P kilép az utcára, elindul, és furcsán érzi magát. Mintha nem is evilági lenne a kép. De semmiképp sem 2009 Magyarországára emlékeztet. Az utcafény (:)) milliónyi hókristályról verődik vissza, a puha csillogás, a mindent egybemosó fehérség, a csend és a nyugalom varázslatos együttese ez. P rájön, hogy nincs kedvenc évszaka, bármely szakasznak megvan a maga szépsége, mind tartogat valami különlegeset. A hó pedig rendületlenül esik. P most arra gondol, milyen hatalmas is a természet ereje, és hogy hiába épít mindenféle gépeket az ember, egy ilyen erővel szemben úgyis tehetetlen lesz. Majd ha visszaállítja a ma nem létező egyensúlyt, akkor megtapasztalja az ember (ha lesz még) ezt az erőt, ezt a hatalmat.
Este 7-kor van találkozó, p megérkezik a megbeszélt helyre. Egy török gyorsétterem - még sosem járt itt. Kisvártatva megérkeznek a többiek, a spanyol csoportból. Nem tudott mindenki eljönni. Kár - gondolja. P ezért választja a csoportos tanfolyamot. Jó érzés tartozni valahová. Ilyenkor különösen. Együtt esznek, majd átsétálnak a szomszédos szórakozóhelyre. Este 9 előtt ingyenes a belépés, sőt koktélakció van. A pult előtt hatalmas a tömeg, rengeteg rendelés. A mixerfiúk négyesével készítik a koktélokat. Minden koktél 500 ft. Nagy engedmény, nagyon csalogató, és nagyon hatásos. Annyit kaszálnak ezzel, hogy én szégyellem - mondja p félig viccelődve.
Biliárdoznak, iszogatnak, majd lemennek a pincébe, ahol a "tánctermek" vannak. Először elveszítik egymást, majd újra előkerül mindenki. Újra lemennek, de később már szándékosan válnak el. P maga is meglepődik, de táncol, méghozzá a retro teremben, ráadásul nincs is teljesen berúgva. Nagyon sokan vannak. Itt is körbenéz, elképsztő formákat lát maga körül. Magábam mosolyog. Egy nem szomjas figura azt hiszi magáról, hogy ő a travolta, és hogy egy fél színpadnyi helye van, kiüt egy korsó sört egy másik arc kezéből, a sör nagyja a mellette álló lány fejére folyik, de p csoporttásra is kap belőle. A pohár a padlón végzi, összetörten figyeli, ahogy tovább folyik a tánc a teremben.
Hosszú órákon át megy a buli, hihetetlen számok mennek, p-t valóban elfogja a nosztalgia. Sulidiszkó - mondja, mikor meghall egy jó 12 éves számot, majd közvetlenül utána egy másik hasonló stílusú, és korú számnál hozzáteszi - sulidiszkó 2., talán már akkor is egymás után ment le ez a kettő - és nevetnek. Éjjel 2-ig táncolnak. P most is gondol rá. Ha most itt lenne... táncolna vele is. Tudja, hogy nem igazán tud táncolni, de táncba vinné. És nem keserű a gondolat, inkább melengető érzés. Ő biztos nem gondolta volna. És még mi mindent nem gondolt volna...
Hazafelé. Enyhe az éjszaka. A péntekihez képest p nem is érzékeli a mínusz 6 fokot. Jönnek rendesen az éjszakai buszok, a Cinkota felé tartó 908-as tökéletes. Már a lába sem fáj, pedig mikor a teremből feljöttek a lépcsőn erősen kellett kapaszkodnia, mert a nagy táncban elkoptatta a lábait, melyek alig akarták felvinni a lépcsőfokokon. Már ki is józanodott, de fáradt. Hazaér, átöltözik, lefekszik. Cseng a fülem, b*szod - mondja magában, majd álomra hajtja a fejét.
