Másfél éve nem írtam egy nyamvadt karaktert sem ebbe a virtuális horcruxba. Csak másfél év... nekem legalább háromnak tűnik. Gondolkodtam azon, hogy vajon egy fb-jegyzetbe kezdjem terjengős, céltalan posztomat, melynek egyetlen valódi haszna, hogy íróját néhánytíz percre lekösse, vagy újra írjak ebbe a rég feledésbe merült, sötét és portlepte naplóba.
Nos a megoldás az lett, hogy megváltoztattam a sablon kinézetét, a sötétséget felváltotta a fehér. Ne mondja senki, hogy nem próbálok kilépni az árnyékból. A régi tartalom megvan, ha bárki olyan elvetemült, hogy utána kíván olvasni, hát tegye, de az esetleges mentális károsodásokért felelősséget nem vállalok. Amúgy néhány egészen kedves olvasmány is volt, bár nem olvastam újra az egészet, csak a legutolsó pár bejegyzést.
Szóval az ominózus 2012-es év. Mielőtt bárki azt hiszi, mélyenszántó elméletek következnek, hogy miféle világvége lesz majd december végén, elmondom: semmi nem fog történni. Najó, ez csak az én verzióm. E- szerint az egész el van írva 50 évvel és 2062. a valódi évszám. Meglátjuk. Elvileg megélhetem, most, hogy I.1-től tilos a dohányzás zárt helyeken, és nem fogja károsítani tovább a szervezetem a passzív dohányzás.
Az év mellesleg cseppet sem volt eddig különleges, ha csak azt nem vesszük annak, hogy az idei az első év az általános iskola kezdése óta (1994.), mikor sem iskolába nem járok, de még munkám sincs. Viszont beteg vagyok, ha ezt vehetjük elfoglaltságnak, bár csepp haszont nem termel sem nekem, sem a társadalomnak. Különben már jobban vagyok, mert tegnap még fájt a torkom, ma már csak levegőt nem kaptam az orrváladéktól, mely nagyszámú papírzsebkendőt töltött meg a nap folyamán, ám tartalékai egyelőre kimeríthetetlennek tűnnek.
Igazából amellett, hogy számos dologhoz értek, de igazából semmihez sem, még mindig kedvelem az írást, noha nem hiszem, hogy valaha is szeretnék, vagy tudnék ebből élni. Talán ezért ülök itt és ütögetem a klaviatúrát egy pohár kellemesen savanykás neocitran közel sem megvetendő társaságában. Ha bárki olvassa ezt a frissensült írást, elárulom, semmi nem garantálja, hogy lesz több is, de azt sem, hogy itt megint másfél évre abbahagyom. Talán jelezzetek vissza, hogy akartok-e bármit tőlem olvasni? Akartok? Nem? Lerúgjam a veséteket? Na azért. Tudtam, hogy szeretnétek tőlem olvasni.
