Sokan sokféleképp elsütötték már a "sehogy se jó" feelinget. Van olyan, hogy valahogy jó lenne, de képtelen vagy elérni, hogy bebizonyosodj arról, hogy tényleg jó-e, és inkább maradsz a "nem olyan rossz"ban, amiről viszont érzed, hogy "nem is olyan jó". Ennyi megfoghatatlan izé után talán hagyhatnám is az egészet a francba. Annyiszor annyiféleképp előkerült már, és még elő fog. Mi lesz az a katalizátor, ami elindít valamit? Hol van, milyen körülmények között jöhet el?
Néha szánalmasnak, vagy csak ide nem valónak érzem magam. Ez nem úgy megy, hogy gyere aztán hopp, egycsapásra megy minden ami eddig soha. Könnyű is lenne. Felismerni valamit, majd megismerni, végül megfejteni. Hosszú folyamat, van akinek sosem sikerül, van akinek egyből, mert vagy levágja az utat, vagy szimplán képes arra, hogy gond nélkül átugorjon egyik pontról a másikra. Engem, jelen formámban vagy meg sem látnak, vagy kiröhögnek, vagy azt mondanák, de aranyos, lehetünk barátok. Ez vagyok 2010-ben. Szevasztok b.zmeg.
