Először is leteszem népszerűtlenségem alapjait mindazok szemében, akik teljességgel jól megvannak a facebook minden elemével és hatásával, értékeivel és hasznosságával :) Az elképesztő kettősség ebben a bejegyzésben az lesz, hogy eme sorok írója körülbelül így tudná meghatározni facebook-jelenlétét:
Bejelentkezés: 12.30
Kijelentkezés: 00.30
Eközben: posztok száma: 1-2, lájkolás: 2-3, chat-beszélgetés: 1-2 emberrel, hosszúság 1 perc és 3 óra között ingadozik, persze ezekbe hatalmas szüneteket tessék beleérteni.
Milyen jó is, hogy találtam egy kifejező képet erre a tevékenységemre :D
Persze ez nem ilyen egyszerű, hiszen nem csak szörnyülködök álszent módon mások ostoba kiírásain. Találok vicces dolgokat, érdekességeket, ésatöbbi szokásos dolog amiért lehet szeretni a facebookot.
Ami viszont a fejemben jár az üresjáratok alatt például az, hogy:
-emberek, akikkel egyszer találkoztam életemben és kb egy szót sem váltottam az idő alatt, miért jelölnek be 2!!!! profiljukon is?
vagy
-miért kell kirakni üzenőfalra mindenféle gyomorforgató állapotban lévő állatot/kisgyereket, amikor a gép előtt enni szoktam?
De ennél egyetemesebb kérdések is foglalkoztatnak. A facebookot egy olyasfajta potenciális csapdának tartom, mely a kelleténél jobban átveheti egyesek természetes szocializációjának terét. Magyarul, nem megyünk le szotyizni (mondtam valamit) a padokhoz, hanem facebookon beszélünk, kommentelgetünk. Ha véletlenül találkozunk egy új sráccal/csajjal, elsőre bejelöljük, és onnantól vele is ott beszélgetünk. Persze tökjó, ha jól el tudunk beszélgetni valakivel, de hol a hangja? A tekintete, mimikája? A szeme? Emberek vagyunk, akiket többek között ezek tesznek egyedivé. Én nem tudom kifejezni magam úgy egy chat-ablakban, mint a valóságban a csomó metakommunikatív hülyeségem miatt. Egyesek úgy unatkoznak, mint én, erre kirakják, hogy üzibe számot és pontozom az arcod, a kapcsolatunk(haha???) stb. Én is kiírhatnám. Senki nem reagálna. Egyrészt azért, mert az én ismerőseim, akikkel itt kontaktban vagyok normálisak :D A 16 évesek, akiknél ezek futnak, meg csak bejelöltek, mert egyszer láttak, de eszük ágában nem lenne velem beszélgetni. :D
A facebook egy illúzió. Elképesztően élethűen hiteti el veled, hogy rengetegen ott vannak körülötted, akikkel többféleképp is érintkezel, pedig valójában egyedül vagy, ha a való életben csupán végigülsz egy osztályteremben valakivel 8 órát, aztán mindenki hazarohan facebookozni.
A facebook egy hatalmas valóságshow-közvetítés. Semmit se kell tenned, csak bekapcsolod, és kukkolhatod az emberek magánügyeit, persze ők többé-kevésbé az ismerőseid. Láthatod, hogy veszekednek, hogy szeretik egymást, hogy partiznak, talán azt is, hogy néznek ki fürdőruhában, alsóneműben tovább nem is mondom. :D
A facebook nagyszerű találmány. Elképesztő ereje van, megkerülhetetlenné vált. Csak nem kell nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki, mint amennyit érdemel. Annyit kell törődni vele, amennyit az "törődik" veled. Ezek után mégis miért lógok a facebookon mégis olyan sokat. Perverz vagyok. Igen, valamilyen szinten :D Kíváncsi vagyok az emberekre, miket csinálnak facebookon. Szeretek megfigyelni a való életben is. Olyan ez, mint valami modern természetfilm az ember virtuális életéről, vagy egy séta egy állatkertben, ami ez esetben egy fal-és profilkert.
