Roppantmód megörültem, hogy kaptam belépőt, de roppantmód elszomorított, mikor megtudtam, hogy BÁdi nem tud jönni, mert túl későn derült ki. Na de a túl késő csak akkor kezdődött, hiszen egy nap se volt rá, hogy vkit találjak. Ráadásul mindenki aki szóba jöhetett a) vagy vidéki b) vagy elutazott c) vagy leszarja a szigetet d) csak vele ketten azért olyan fura lett volna.
Így hát kifutottam (szokás szerint) az időből, és maradt a Szóló. Ami miatt kurta, és kissé lapos volt a kiruccanás, bár elmondva mégis elég extrémen hangzik, hogy az első sorból bólogattam végig egy Hősök koncertet :D Nem is beszélve az AKPH elejéről, és csak egyvalaki kért cigipapírt tőlem és csak ritkán csapott meg a zölderdő illata.
Hogy minél többet kihozzak villámlátogatásomból belehallgattam a nagyszínpadon bérletes Tankcsapdába, majd a hiphopolódás után kíváncsiságból a magát (feltételezem jogosan) kinövő MR2 színpadhoz mentem, hogy ráfüleljek a 30Y-ra. Sajnos a cucc a repphez hasonlóan inkább szövegcentrikus, így a megfelelő ismeret híján nem élveztem annyira, de azért maga a zene sem olyan rossz.
A nap zárásaként inkább egy "félig hazait" választottam, miután megtudtam, hogy szombaton még Maszkura is szégyentelenkedik a Tücsökrajjal. A jó öreg kalapos (majdnemcilinderes?) harmonikás ezúttal is hozta a formáját, és szerencsére hozott magával egy régi dalt is, az újakból keveset ismertem, azokat is csak refrénszinten.
Nos, a búcsút az egyetlen ár-érték viszonylatban megfelelő kaja jelentette, legalábbis szerintem. A "lávakövön sült hot-dog", ami 50ft-tal több mint az "amerikai", de a) nagyobb a kifli b) hosszabb a virsli c) te magad pakolhatsz bele ubit, paradicsomot, hagymát, csalamádét, ketchupot/mustárt/majonézt ízlés szerint. Ez jóféle volt.
A szigetről mindig a hazaút a legkritikusabb, de nem azért, mert részeg, vagy offos lettem volna, csak szimplán sokat kell várni, és a 901-es járat az vmi harmatgyenge az alap-járatsűrűséggel a szigethez. Na mindegy a buszvezető is majdnem továbbment a Hős utcánál, mert csak szerény személyem kívánt egyedüliként leszállni, és bár a jelzésem ugyanúgy fénylett, mint bármelyik másik megálló esetében, egy majdnem satufék segítségével állt még be a tábla mellé az úriember. Sebaj.
Tavaly kimaradt a szemcucc miatt, most legalább csekkoltam a szigetet, és volt egy kis hiphop is, összességében nem bántam meg. De azért most nem volt helytálló a halottpénzi "minek vagyunk ketten, ha egyedül jobb".
