Emlékszem, egyszer terveztem egy ilyet.
Ma telihold van. Délután otthonról elmenet, meg este hazafelé volt ismét alkalmam belebámulni a holdba. Telihold. Valaminek a beteljesedését, lezárását, végét jelent(het)i. Ezzel ellentétben az újhold, ami valaminek a kezdetét. Állítólag. Én magát a jelenséget csodálom. Képes vagyok elmerülni a holdban. Felnézek, és magáraszegezi a tekintetem.
Egyszer egy villamosmegállóban sétáltam, bámultam ment közben a holdat, és frontálisan ütköztem a megállótáblával. Jó volt :D Amúgy a telihold különösen érdekes. Nem a különféle misztikus dolgok fognak meg benne. A naptól kölcsönvett fényével világít ott fent, körülötte a holdudvar megvilágítja az esti eget, az egész, mint egy hatalmas szem, ami az éjszakában figyeli a földlakók minden megmozdulását.
Mégis mi adja ezt a fura érzetet? Hogy vonzza ennyire a tekintetem? Egy újabb kérdés amire nem tudok válaszolni. Viszont gyönyörködni akkor is jó benne. Még ha legtöbbször épp akkor elmerengeni nincs is időm és lehetőségem.
