Az egyszavas posztcímek hetét élem. Tegnap november 13-át írtunk. Péntek volt. Még előtte való nap szóba került a szerencsétlenség péntek 13-ákkal kapcsolatban. Én azt mondtam, nem igazán hiszek ezekben a babonás dolgokban. Lássuk hogy is van ez (mármint szerintem).
Sok babonának szerintem semmi értelme. Mármint vannak olyanok, hogy mindig a bal lábára húzza fel valaki a zoknit először, vagy ha kéményseprőt lát megfogja egy gombját, vagy mi a szösz, valami ilyesmit kell állítólag csinálni. Meg újévkor lencse, hogy gazdag legyél. Na persze. Anyukám már rég dúsgazdag lenne. Ez szerintem nem más, mint az elme számára kitalált valamiféle nyugtató, hogy egymással összefüggésben nem álló dolgok közé találnak ki összefüggéseket, melyekben hisznek is. Én valahogy úgy képzelem el a világot, hogy milliárdnyi dolog valóban összefüggésben áll egy másik milliárdnyival. Bizonyos események azért következnek be, mert emberek döntéseket hoznak. Az érdekes dolog, a véletlen-nem véletlen kérdése. Hogy van ez. Ezen sokszor gondolkoztam már (ezen is :D).
Vannak események, melyeket a véletlennek tulajdonítanak sokan, pedig szerintem események láncolata hozta létre őket, melyek mind mind számos tényezőtől függtek. Bárkinek egy apró beavatkozása megváltoztathatta volna az egész kimenetelét. Például véletlen-e az, ha találkozunk a bkv-n egy régi ismerőssel? Ő is aznap volt valahol, valamilyen okból, és ment valahova, én is ugyanezt tettem. A magunk által alakított életünk egy ponton kereszteződött. Ez a világ számos lakójával ugyanígy megtörténik, és ügyet sem vetünk rá. Elméletileg ennyi valószinűséggel Pest bármelyik lakosával is találkozhatok. Talán ott a nyitja az egésznek, hogy az általunk valamilyen okból jelentőséggel felruházott esemény/személy/cselekedet/tárgy vonatkozásában szeretünk "ah, micsoda véletlen" címszóval ellátni egy ilyen esetet.
Persze az is lehet, hogy nem sok értelem van abban amit mondok, így még sosem próbáltam összeszedni ezügyben a gondolataimat, most próbálom valahogy megfogalmazni. Szóval. Mi irányítjük-e az életünket, vagy a véletlenek sorozatában úszunk, vagy a sors alakítja az egészet. Nem tudom, létezik-e a sors. Szeretem azt gondolni, hogy mi irányítjuk a dolgokat. Persze nem irányíthatunk rengeteg mindent, ami hatással van az életünkre. A többi ember is irányít az életében dolgokat, és ezek mind hatással vannak számos más emberre. Talán abban lehet a véletlen, hogy ezek a hatások épp mikor találkoznak egymásal. Erre már nem tudok magyarázatot. Itt van a bökkenő. Nevezzük sorsnak, vagy valami másnak - de azt hiszem léteznie kellene valamiféle felsőbb erőnek, ami például olyan megmagyarázhatatlan dolgok mögött áll, mint hogy ki hová születik, melyik országba, milyen körülmények közé, milyen korba. Vagy ez lenne a puszta véletlen? Nemár. Akkor az életünket gyakorlatilag a véletlen uralja nagyrészben, hiszen az, hogy hová születünk óriási befolyással van egész életünkre.
Talán egyszerűen véletlen-ellenes vagyok. De attól még letezhet ez a felsőbb erő, és sok, véletlennek titulált eset mögött ok-okozati láncolatok vannak. Na és akkor visszakanyarodva a babonához. Amennyiben a péntek 13-a és a szerencsétlenség között összefüggés van, azt egy felsőbb erő irányíthatja csak. De még mindig nem hiszem, hogy több szerencsétlenség történne ilyenkor, mint bármelyik más napon. Az, hogy számunkra jelentőséggel bíró dolgokkal kapcsolatban ebben az esetben pont szerencsétlenségek történtek, az is emberek döntéseitől függött. Az, hogy épp tegnap történt, az már lehet a véletlen, vagy egy felsőbb erő műve, viszont a babonákban ennek ellenére továbbra sem hiszek.
Na és most térjünk rá pár konkrétumra. Eger, Hip-Hop Contest döntő. Amikor saját fülemmel hallottam, hogy miket vásároltak páran a teszkóban, eléggé meglepődtem... Egy máv-utazásnyi időre, még ha kilencen is leszünk. Én úgy éreztem, ez már túlmegy az ésszerűség határain. Mindegy, gondoltam mindenki maga el tudja dönteni, hogy, s mint oldja meg. Úgyis mindenki saját maga kell, hogy érezze, mit bír. Én is a saját bőrömön, tapasztalás útján jöttem rá. Szóval már sejthető mi is történt. El lett tévesztve a mérték. Nem egy embernél. És nem mindenhol voltam jelen, de olyan dolgokat hallottam, amik ledöbbentettek. Még most is alig térek magamhoz, ha belegondolok. És ez nem az alkohol hatása... Nem azt mondom, hogy én nem ittam ezt meg azt. Sőt, vannak az estének (ha nagyon kicsiny) részei, melyekre kb. nem is emlékszem.
Szóval vonatutazás, keverőkabin. Leszállás, játszótér. Kidőlések, sétáltatások. Bejutás, nem könnyen. Lent ülve várakozás. Később fel, félszemmel figyelés. A hat döntősből egész pontosan egy (*javítva eszembe jutott, hogy 2) fellépésénél voltam jelen, viszont Sub Bass-t nagyon élveztem, két szigetes nagyszínpados koncertjén voltam, de most először hallottam őt ilyen buliban. A hely maga nem volt valami szimpatikus, dehát ettől függetlenül is lehetett volna jobb az este. Lespanoltam pár nyíregyi arccal, akik még dzsót is passzoltak volna, ám ezt tisztelettel visszautasítottam. Akkezdetet háttérzajként füleltem onnan ahol ültünk. Br összeismerkedett a Kanálkrúsokkal, és kapott dedikált korongot is. Amúgy a BMB (a Kojszprod színeiben) győzött, a Kanál Krú és Balaas előtt (ha jól emlékszem). Grat mindenkinek, utólag is, azoknak is, akik a 40-ben és a 20-ban benne voltak. A visszaút csöppet bosszankodósan-nyugodalmasan telt, de végül mind hazakeveredtünk.
