Nem sikerült másodszor is csodát tenni a divízió I-ben a magyar válogatottnak, a 2008-as sapporói vb-siker és a svájci A-csoportos mese után idén ismét a feljutásért küzdöttünk, de a végén a szlovénok örülhettek. Illetve, legyünk őszinték, mi is örülhettünk.
Sokszor próbálom a pozitívat kiemelni, még ha vereséget is szenvedett egy magyar csapat a nemzetközi porondon, már ha megérdemli. A hokisainkkal kapcsolatban hosszan hozsannázhatnék (micsoda alliteráció :D), talán egyik csapatsport-válogatottunkra sem vagyok olyan büszke, mint rájuk, még ha ez egy kissé "hazaárulónak" is tűnik. A jégkorong-válogatott négy mérkőzésből négy győzelmet aratott, és történelmet írt azzal, hogy egymást követő három mérkőzésen nem kapott gólt. Erre korábban világbajnokságon nem volt képes a nemzeti csapat. Ennek egyik kulcsfigurája az a Hetényi Zoli, aki a legmagasabban jegyzett magyar jégkorongozót, Szuper Leventét kellett, hogy pótolja, és ez a teljesítmény talán jobban leírja, milyen csapatunk is van, mint jópár általam leírt karakter.
Ami azt illeti, a Szlovénok megérdemelték a továbbjutást annyiban, hogy a mindent eldöntő meccsen 110%-ot nyújtottak, mi pedig erre nem tudtunk mit lépni. A korai gól szerencsétlen dolog volt, a második harmadban pedig teljességgel felemésztett minket a folyamatos emberhátrány. A játékvezetésről annyit, hogy több esetben a mieink képtelenek voltak szabályosan megállítani az elképesztő iramba kapcsoló szlovénokat, ekkor jogos büntetéseket osztottak ki, azonban ilyen kiélezett szituációban nagyon sokat számít, ha könnyű szívvel segítenek rá pár kiállítással a házigazdákra.
Úgy vélem, gyengébbek voltunk a szlovénoknál egy A-csoportos szintű sorral. Miközben sokan arról beszéltek, hogy milyen jó, hogy nem jön Kopitar, elfeledkeztek egy bizonyos Jan Mursakról. Nem szabadott volna. A két Rodman és Mursak magasabb szintű hokira képes, mint a legjobb magyar sor, hiába van két Vasunk, Ladányi és Palkovics sem lesz már fiatalabb, kell az utánpótlás.
Kangyal Balázs jól mondta, nem szabad, hogy elvárás legyen a feljutás, jelenleg egy generációváltásra szoruló magyar válogatottunk van, ezt Satorék szép fokozatosan próbálják véghezvinni. Szerintem jelenleg csak egy Aaron Voros-Mihály Árpád-Vas János első sorral lenne elvárható a feljutás, de ez az álom-katergória. Szükség van arra, hogy a fiatalok fejlődjenek, aki nem a Volánban, az lehetőleg hamarosan külföldön, amíg a Mol-liga, vagy ami lesz, nem képvisel egy magasabb szintet. Ez, bár nem egy rossz koncepció, nem biztosítja azt a fejlődést, ami szükséges, ha valóban meg akarjuk újra pályázni a feljutást. Van nekünk Magosink, Galaniszunk, Kiss Ákosonk, Hegyink, Szirányink, akik már kopogtatnak, majd jöhetnek a Háry, Galló, Hardi féle garnitúra legjobbjai. Remélhetőleg addigra már több csarnok lesz, több fiatal jön, akik már színvonalas bajnokságokban játszanak egészen fiatal koruktól kezdve, és egy ütőképes, az A-csoportos feljutásra esélyes magyar válogatott alakul ki.
