Semmi kreatív címet nem tudtam kitalálni, talán nem is gond, de pár dolgot megörökítenék arról a majdnem egy hétről, amit magam mögött hagytam.
A suliról annyi elég is, hogy elkezdtünk dolgozatokat írni, az eredmények egyelőre nagyszerűek (ez most nem irónia, saját elvárásaimnak megfelelően alakulnak a dolgok).
Kedden egy szép napra keltem volna fel, de a gyakorlatban ez több okból kifolyólag sem jött össze, ez további roppant kellemetlen érzéseket keltett bennem. Bár nyílván jobb aludni rá egyet, de ezek nem múlnak el teljesen, nem felejtődnek el, és ugyan nem tudunk mit mondani rá, vagy nagyon rosszul esik beszélni róla, nem tűnnek el. Szemét dolog. Sajnálom, de nem bántam meg egyetlen sort sem, mert mind igaz és őszinte volt. Viszont egyszer a végére kell járnom.
Az elmúlt három nap valami pocsék időjárást hozott, szerda este mégsem voltunk restek elmenni kinti műfűre focizni. Elvileg fősulis bajnokság lett volna, gyakorlatilag egy ember jött el az ellenféltől, a tanárúr le akarta fújni az egészet, viszont öten mégis voltunk olyan őrültek, hogy kimentünk. Kb félóra játék után átöltöztünk, és két kedves ex-évfolyamtárssal elmentünk egy vendéglátóipari egységbe, ahol visszamenüleg is ittunk az egészségemre, és kajáltunk egy jó kis pizzát. Közben elbeszélgettünk, és remélhetőleg lesz még ilyenből több is. Csak ritkán érek rá... Ja és az időjárásnak hála a tévé és netszolgáltatásban 'enyhe' akadályok léptek fel. De ma estére kiimádkoztam a netet.
Ma az iskola markából kicsúszva két boldog órát kaptam az élettől. Itt most mindenki valami titokzatos, hatalmas jelentőségű dologra gondoljon, mert egyáltalán nem volt az. A lényegen nem változtat. Estére jutott még egy kis teremfoci, jó volt.
Holnap Eger. Nem tudom hogy lesz, de valami lesz. Majd megírom... legalábbis megpróbálom valamiféle formába önteni... már ha lehet...
