Én legalábbis nagyon. Soha nem vetemedtem még arra, hogy iskolaidőben, úgy, hogy másnap reggel óra van elmenjek iszogatni ilyen szinten. Az egész onnan indult, hogy B-az találkoztunk Blaha aluljáróban, és mindketten ráértünk, de nem tudtuk mit csináljunk. Ebből Akác lett (meglepő módon), ott csocsó és sör. Meg jó sok dekkolás.
Mígnem megbeszéltünk Atisssal egy találkozót a Hősök terén. Közben kajáztunk a kisföldalatti állomáson, aztán meg nézegettük a hősök szobrait. Megjött Atisss, a barátnője, meg 6 liter vbk. Khm. Igen. Nos fejenként egy, én lassan iszom, az 'én maradékomat' elosztottuk egymás közt, mikor már csak hárman maradtunk srácok, és elindultunk a Városligeti tó mellől kisboltba. Ott összedobtunk még egy asztalitabisműanyagflakonoskannásfehéret. Vissza a liget felé. És innentől lettek érdekesek az események.
Hintáztam egy ágon, B azt hitte ő is hintázhat velem együtt, de a fa másképp gondolta... Aztán, mint a tüntetők elkezdtünk menetelni az ágakkal, és emellé hangosan mondtunk mindenféle baromságot, mivel mi lettünk a 'favédők'. Ezt nem nézte jó szemmel egy kocsinyi sün, akik voltak olyan kedvesek és igazoltattak. Hát igen, ilyen sem volt még. Nagyon rossz voltam... Ezt másnap el is mondtam így T-nak. Szóval utána fel a dombra, zenehallgatás és a maradék folyadék elfogyasztása, közben kis hip-hop fejtegetés, ahogy az szokott lenni.
Mikor végeztünk, elindultunk a Lehel út felé a Dózsán, és mivel előtte olaszul és spanyolul kezdtünk el egymásnak dumálni, az lett a vége, hogy angolul beszélő turistának 'álcázzuk' magunkat, és éjjel 1 felé megkérdezzük (angolul természetesen) az utca emberét, hogy merre van a nem létező Combo Club. :D:D Voltak segítőkész és kevésbé segítőkész ("húzzatok az anyátokba mocskos külföldiek b*zmeg, takarodjatok innen") arcok. Még egy benzinkútnál, és a Westend biztonsági őrénél is próbálkoztunk, de sajnos egyik sem szolgált túl sok információval, ha egyáltalán megértette nagyjából, hogy mit is akarok mondani az én kis csudiszupi alkalmi (részeg) brit akcentusommal.
Végül megelégeltük a mókázást a Nyugatinál, ahol felpattantam a 906-osra, elköszöntem a srácoktól, akik aztán (ki-ki a maga módján) hazajutottak, akárcsak én, hogy aztán ma reggel aznaposan próbáljak gépírni. Hát, fogjuk rá, hogy sikerült...
