Szóval az a mostani helyzet, hogy még nem kényelmes sokáig monitor előtt ülni. Hát ez van. Ugyanakkor hiányzik az írás. Volt olyan nap, hogy annyira nem hiányzott, de azért akartam valamit nyújtani a nyájas (1-2... 4-5... 10...??) olvasónak. Most viszont nekem is hiányzik az írás. Lehet mégse halott ötlet ez a blog :D
Lehet, hogy a gyorsba megoldott tábori (BV) bejegyzésből kimaradtak dolgok. Például, hogy második lettem pingpongban :D Kaptam érte túrórudijégkrémet. Jah meg kommandóztunk. Egy éjszakai vetélkedőrész pattant ki táborvezetőnk agyából, és elhintették, hogy érdemes cipőben lefekdüni. Haha. Mindenki cípőbe volt. Csakhogy senki nem tudta mi is lesz majd. Minket viszont nem is ez izgatott. Hanem a kommandó. A nagy semmilyen félálmosságból elindultunk kapucnispulcsiban és lopakodtunk a sátrak között.
Négyen. Egymás után lebukva, csendes léptekkel jobbra balra a csomó sátor között. Kábé, mint a rajzfilmekben, mikor egy folyosón van 10 ajtó a két oldalon és egymást üldözik, közbe össze-vissza keverednek a szereplők közben mindenféle oda nem illő jelenség is mászkál az ajtókon át. Najó elmesélve nem tudom átjött-e, de hasonló volt.
Szereztünk egy ágat egy bokorról, onnantól senki nem láthatott, mert fának álcáztuk magunkat (értsd az arcunk elé tartottuk a vékony bokor leveles ágát). Innentől kezdtek beindulni az események. Kaptünk egy fülest, hogy most kell majd ébreszteni a tábort. Kettéváltunk és a két sátrak közötti úton végigrohantunk torkunkszakadtából üvöltve kapucnis pulcsiban.
Aztán mindenki le a stradra át a vasúton. Ott BorsÁval mindenkinek kivétel nélkül rácsaptunk a seggére az águnkkal. Még pluszpontot is kaptunk a vetélkedőben "figyeltünk a vonatra" címen.
Lent a strandon mindenféle butaságok mentek, de mi úgyis lemaradtunk, és örültem, hogy kifújhattam magam a nagy akció után. Szóval mozgalmas éjszaka volt. Jaigen és mindezt azon az estén, amikor nem ittunk semmit. :D
Más. Tegnap este hosszú idő után újra találkoztam veletek saláták. És tényleg hiányoztatok. Főleg ti ketten (bocs többiek, ne hari:P), és mégha nem is írtam naponta, vagy hívtalak, de akkor is. És ha tegnap sem találtam a megfelelő alkalmat, vagy szavakat, akkor is. Ti viszitek a lábaimat Szegeden, Cegléden, Pesten meg Budán, ha nem is tudjátok, akkor is...
Megint más. MTK. Miért is? Nem tudom, már gondolkodtam rajta, de annyi a legrégebbi emlékem, hogy 96-97 felé, valahogy kiválasztottam magamnak kedvencnek. Amúgy akkor az ország legerősebb csapata volt. Nem tudom értettem-e 9 évesen annyira a focihoz :D mindegy. Életem első meccse egy Fradi meccs volt, amire a fradista faterom vitt ki. Fradi melegítőben voltam. De akkor már az MTK volt a kedvencem, pedig ez is jórég volt. Hogy ki is jár a mi meccseinkre? Lehet, hogy Onyewu jól leírta. Lehet, hogy mégsem ilyen egyszerű. De engem nem bánt, hogy alig van hangulat, szeretem, hogy nem ellenséges. Bánt, hogy a stadion lepusztult, és nem méltó a hagyományokhoz, valamint bánt, hogy sportszakmai érdekek helyett tisztán üzleti érdekek vezették az elmúlt években a vezetőséget. De mégis az elmúlt hét évből hatszor a Loki és az MTK nyerte a bajnokságot. És bár fájhat a többieknek, de az MTK sokszor ügyes, tudatos, technikás és helyenként látványos játékkal lett az elmúlt három évben egyszer ezüstérmes és egyszer bajnok. Nekem ez egy focicsapat, akiknek szurkolok, nem több, de nem is kevesebb. Ez egy szerethető csapat, csakhát az egyetlen igazi szurkolói bázisa a zsidóság. Egy szerethető csapat, amit sok helyről a gyűlölet vesz körbe. Kaptam már a savból, de én hű maradok. Van csapatom.
