Talán tíz éve fordult elő utoljára, hogy rejtvényújságot vettem magamnak. Vagy, hogy egyáltalán vettem. Rájöttem, hogy jól elvagyok vele. Itthon, egyedül a melegben. A tévé - hiába az 50 csatorna - legtöbbször retek, gép előtt kockulni se lehet egész nap. Elmennem meg nincs hova, főleg egyedül.
Rejtvényt fejtek. Nagyi sztájl. Amikor kicsi voltam és egész nyáron a nagymamámnál kellett lennem, sokat rejtvényeztem, mert ő is mindig fejtett. Paneltorony a Szigony sarkán. Nem volt sok lehetőségem aktívkodni. Legtöbbször a kis nappaliban játszottam százféle játékot abból, ami épp volt. Papírból kivágtam vagy öt focicsapatnyi játékost (téglalapot), rájuk rajzoltam a mezt meg a számot és nevet, és egy üveggolyó volt a labda. Nyomtam a bajnokságokat. Fociztam, kosaraztam, kéziztem 10 négyzetméteren. Hát igen. A gyermeki elmém megtalálta az útját. És volt energiám, amit le kellett vezetni.
Szóval a rejtvény. Itthon anyukám régi újságjaiban keresgettem a rejtvényeket, de aztán hamar elfogytak. Úgyhogy vettem egyet magamnak. Ja meg vettem egy fülhallgatót discmanhez, mert szarráment a régi. Aztán let’s go, irány a teszkó. Legalább ma csináltam valamit.
