Ahogy érzem. Nem vagyok szószátyár. Ezek azok amikről nem szoktam beszélni. Amiket általában nem tudnak mások. Jó volt újra látni titeket, jó kis odaút. Tartozom valahova. Jó érzés. Három éve ballagtam egy 30+ létszámú osztályból. Nemhogy legjobb barátom nincs onnan, de heti rendszerességgel sem vagyok kapcsolatba senkivel. Nyolc (!!) éves együttlét után. Fél éve ismerlek titeket kb és mégis így érzem. Nem tudom mi lesz a jövőben, de most akkor is jó.
Nemrég Szeged egész más volt... Most sokan vagyunk. Nem tudok csak úgy beszélgetést kezdeményezni. Szokásos my bad. Odajutunk azért. Kecskemétből nem sokat látok. Sárgaköves úton megyünk - nem vicc :) Nincs szervezett program, Feri meg a saláta, mint eszmei összetartó erő, meg a kaja adja ki az egészet úgy tűnik. Jelenidő - visszapörgetve újra végigmegyek.
Csoportlélektan, klikkesedés. Az én szememben erősíti a meglévő szálakat, de kevésbé alakul ki új: pont így éreztem. Meg nekem amúgyis könnyebb. Emlékszem az első salitalira. Senkit se ismertem, mert még a fórumra se toltam a pofám 2 évig. Itt már vagytok páran, akikhez már odamehetek, és ti is tudtok rólam, sőt :)
Fura, nekem az internet és a személyes kapcsolatban nincs akkora különbség, mint pl. azoknál a netbetyároknál akik névtelenül ugatnak mindenfélét, tulképpen következmény nélkül. És élvezik is. Nekem ugyanúgy jelentősége van egy netes ismeretségnek is. Ennek megfelelően korlátok vannak bennem ugyanúgy. Elvárásoknak próbálok megfelelni... Emlékszem a találkozón is először tökegyedül álldogáltam - sokáig. Az első akikkel beszéltem Atisss volt meg egy lány, Ster, meg még egy srác akinek nem emlékszem a nevére (bocsi :S).
Vissza. Égett a máglya, én mindig elrévedek ilyenkor. Vmi fless. Néztem az eget. Tiszta volt és sok-sok csillag fénylett. Néztem minden irányba az égen. Kikapcsolt az agyam. Nem tudom miért, de ilyenkor jólesik. Amúgy a holdat is szeretem nézni, mikor nem takarják felhők és világít (vagyis veri vissza a fényt :)). Néha gondolok is vmire, de nem mindig. Sokan biztos nem értik. Én nem is akarom érteni. Csak szeretem és kész.
Van akinek könnyedén megy. Én nem tudok egy pár óra alatt egy tucat új emberrel megismerkedni, dumálni, összespanolni. Más egy éjszaka képes találni magának vkit, nekem több év is kevés. Hát persze, pont ő ne? Csoda, hogy eddig nem. Hisz szeretnivalóóó. Furcsa... rossz... fáj.... Miért? Talán mert te vagy az, aki legközelebb vagy a tökéleteshez, azok közül akikkel valaha találkoztam és mondjuk járnék is? Pedig amiket mondtál nekem, nem nagy szavak, csak kedves. Csak jólesik, és mégse mondtak mások nekem sose ilyet. Csak ezért volt különleges. Jó nekem, és mégsem. Nem kéne bántson.
Múlik az idő, egyre komolyabb, és én egyre próbálok nem foglalkozni vele. T segít, szeret (remélem :)) és énis őt, de nem úgy :) L lecsapolja rendesen, de nekem is jut belőle :). Ti össze, mi szét? Neeem. Butaság. Majd összeszedem magam. Mint mindig. Már nem fog bántani. *k meg e- társasága is jólesik, az előbbi a kisnagylány, vagy nagykislány, de édi, a másik a kicsit hozzám hasonló, ő se beszél nagyon sokat, viszont jófej. És virrasztó- és reggelialvókolléga. A Nyugatiban mindenki szét. Nembaj. Nem azért, csak a tudat. Tudom, hogy nem utoljára találkoztunk. És megnyugtat. Sőt még a Stadionokig is van társaság mert annyifelől jövünk - *k. Hamar vége lett, de azért mégis velős volt ám a két nap (egy nap). Leszmég. Várom :)
"a szemeim a Karibi-tenger, a csókom Párizs, a bókom a mennyország, a testem extázis, mégse kellek így se úgy..."
