Először is köszönöm, hogy bármiféle atrocitás nélkül is volt egy nap 91 oldalletöltés ezen a blogon, ami körülbelül rekord, bár nem néztem utána (na jó utánanéztem és az :D). Ami a hiteltelenségemet illeti, felvállalom, valóban ellentmond a bizonyos szövegrészletemnek, de egyrészt a szóban forgó dal vagy 8-10 hónappal ezelőtt született, másrészt, már korántsem hiszem, hogy akkora megfejtős lesz, mint régebben.
Lássuk a tegnapi nap eseményeit. A délután folyamán a frenetikus IKEA-húsgolyómánia örvénylő közepébe kirándultunk, ráadásul amilyen éhes voltam, a húsgolyók elfogyasztásának gondolata olyan fennkölt vágyat ébresztett bennem, mely földi érzékekkel fel nem fogható. Miután a tányérjaimon a csodás étek manifesztálódott, fekete lyukként nyeltem el minden darabját, de még épp időben realizáltam, hogy a fogyasztás, azaz a szükséglet kielégítése előbbre került, mint a mással össze nem téveszthető IKEA-ízek hedonista élvezete.
Természetesen mindehhez méltó társaságot jelentett Szandra és Sanyi - ezúton pedig félperces megemlékezés a távolmaradó Csillára - köszönöm. Jól elütöttük az időt mindenféle ostoba, fárasztó, kellemes, idegesítő, vagy épp perverz viccelődéssel, melynek egyik csúcspontja alighanem az a pillanat, amikor Szandra (Sanyi erőltetett kérlelése nyomán) megetetett egy hideg sültkrumplidarabbal, melyet egy csöppnyi áfonyadzsem édesített meg, már ha maga a tény nem lett volna roppant édes, hogy a romantika legkisebb árnya nélkül kaptam egy falat ételt egy lány villájáról.
Mindezek után a magyar kézilabda egyik nagy momentuma következett a mindentmegnyerő hiperszuper franciák legyőzése, mely során Fazekas Nándiról úgy jöttek ki a labdák, ahogy Orbán Viktorról pattan le bármiféle kritikus megjegyzés.
Valójában a mai nap ehhez képest maga volt a nihil, de mivel az ilyen napok vannak többségben, és ezek cseppet sem ihletnek annyira, mint a péntekhez hasonló jóságok, így nem is mesélnék a máról. Legyen elég annyi, hogy holnap jobb lesz. Miért? Csak!
