Enyém mégis másé

mivel középsulis koromból úgy emlékszem vissza, hogy minden létező iskolaszünetet vártam, és szerettem (és nem voltam vele egyedül :D), még ha házikat is varrtak a nyakunkba, minden szünetet élveztem, bármit is csináltam a szabadidővel

ezen a síkon maradva elképzelhető, hogy minden suliévem legpocsékabb őszi szünetén vagyok túl, néha túlzottan dramatizálok, de mindenesetre van rá esély, hogy a top 3-ban van

ennek persze több oka is van - először az a borzalmas nihilérzet, ami kedden csúcsosodott ki, amikor semmihez, mondom, semmihez nem volt kedvem, aztán egy jó kis fülfájás, valami fertőződéstől, aminek pár nap alatt el kellene múlnia (jelzem még nem múlt el egészen), és ehhez társult több dologból származó rosszérzés

nem hallgatom el, voltak jó pillanatok is, például amikor 'becsaltam' akácba két kedves fősulis barátomat :D, meg még a bevattázott füllel játszott csütörtöki focimeccs is ide sorolható, meg még egy másik 'hosszú pillanat' is, de nem így képzelnék el egy szünetet

ma halottak napja kapcsán (tudom konkrétan az holnap van) lementünk nagymamám sírjához Újhartyánra (Pest megye amúgy :P) nagymamám testvérének feleségéhez és fiához, a nagyim immár hat éve nincs köztünk, évente kétszer le szoktunk menni anyukámmal

ez most nem a rossz érzés témakörhöz kapcsolódik, csak ez a legfrissebb, és egész érdekes nap lett, és eszembe is juttatott pár dolgot (most például az jutott eszembe, hogy már nem írok rendes mondatokat, hanem mint msn-en csupa kisbetű, mondattagolás nélkül, na mindegy, legközelebb majd összerázom magam) mivel a filmforgatások miatt (főleg nyáron) anyukám hosszú ideig többször is távol volt, rengeteg időt töltöttem nagymamámnál, egy pici panellakásban a nyóckerben, őszintén szólva úgy gondolom, többet voltam vele, mint amennyi 'nagyszülői gondoskodást' el tudtam volna viselni, és nem azért volt, mert nem szerettem, inkább a helyzetet nem szerettem, és ebből sokszor az kerekedett ki, hogy szófogadatlan, idegesítő stb. voltam, amúgy kicsi voltam még, gyerek szóval nem lepődjön meg senki

amúgy kb. mindent megadott nekem amit tudott, és nagyon szeretett, de azt hiszem sosem tudtam igazán boldog lenni vele, mert hónapokra 'odakényszerültem' és hiányzott anyukám és az otthon, ennek ellenére próbálok mindig a kedves emlékekkel visszagondolni rá, ezért valahogy úgy vagyok vele, hogy sosem gyászoltam nagyon mélyen, de mindig megemlékezem róla magamban

végül délután elindultunk a volánbusz megállóba, és meglepetésemre konstatáltam, hogy bizony az elmúlt kb 5 évhez képest, most lám megváltozott a menetrend, természetesen lekéstük a buszt, másfél óra múlva jön a köv. - csodás

anyukám nem akart ott várni, se visszamenni a vendéglátókhoz, mondtam neki, sétáljunk le Kakucsig (szomszéd falu), aztán ott kivárjuk a maradék időt, így hát végül lesétáltunk az út szélén, elértük a következő megállót, még volt több, mint fél óra, mondom menjünk le még egyet :D, lementünk még egyet - erről a Forrest Gump jutott eszembe, mikor elkezdett futni, valami ilyesmi volt a szöveg, hogy "elfutottam a város határáig, aztán gondoltam, ha már ilyen messze jutottam, akár tovább is futhatnék, aztán eljutottam a megye határáig, és ott arra gondoltam, ha már ILYEN messze eljutottam, akár még tovább futhatok..." :) - de mi nem futottunk, és nem mentünk már még egyet, viszont a buszon majdnem bealudtam, pedig nem volt kényelmes helyem

szóval őszi szünet volt... elmúlt, jön vissza a suli, igazából várom is, meg nem is, már nem sok mindenben vagyok biztos, de azt remélem, hogy a téli szünet ennél jobbat tartogat a számomra

érdekes, hogy Zs, anélkül, hogy bármit tutdtunk volna egymás gondolatairól erről a témáról, pont akkor írt horrorfilmnézési 'technikáiról', amikor elkezdtem újranézni a meglévő Fűrész filmeket itthon a gépen, fura, de nem ez az első eset, hogy valami tudatalatti gondolatkapocs van valakivel, T-al kapcsolatban is már előfordult :)

szóval, szépen sorjában haladva, a 2004-es első résszel, majd kis szünet és a második, a tegnapi este, illetve éjjel pedig a 3-4-5. tényleg maratonban, egymás után :D éjszaka, sötétben, egyedül a szobámban (najó egy kis asztali lámpa félig bevilágított), és egy pohár tej ^^ társaságában - gondoltam, így kell ezt csinálni

igazából úgy voltam vele, hogy az első nézésnél van benne a pakliban a feszültség, az undor (esetleg), vagy a para, így többedszerre - ez is volt a célom mellesleg - a szálak pontosabb megismerését, az összefüggések megfigyelését igyekeztem előtérbe helyezni, ami sokkal könnyebb volt úgy, hogy már tudtam, hogy mikor milyen 'sokkos' részek következnek

az egyetlen, amelyiket most láttam először, az ötös volt, de igazából nem volt valami nagy hatással, azt hiszem, aki négy Fűrész-részt megnéz (többször is), már elég edzetté válik ahhoz, hogy lehozza nyugiban az ötödik nézését (persze idegektől, stb. függhet)

szóval, örömmel konstatáltam, hogy eddig szinte teljesen átlátom a szövevényes történetet, néhol a motivációk is letisztultak, de vannak még bennem kérdések egy-két dolgot illetően, már az első részttől kezdve folyamatosan megy az ugrálás az időben, ennek a csúcsa számomra a 3-4. rész volt (obviously nem írom le, hogy mi, mert az beillene spoilernek is), amúgy az első nézés után nekem a rendőrökkel volt a legnehezebb dolgom, mert úgy hulltak, mint a legyek, de mindig jött egy újabb, egy újabb, és a végén már elvesztettem a fonalat, hogy ki hogy került ebbe az ügybe, mióta van ott stb. :D

érdekességképp nézegettem, hogy az első részt, és az ötödiket más rendező jegyzi, mint a 2-3-4-et :) ugyanakkor mindannyian (azt hiszem) az összes részben dolgoztak, csak nem direktori minőségben, hanem vagy storyboard, vagy producer, vagy valami ilyesmi feladatot teljesítettek

szóval ezzel ütöttem el az időt majdnem éjjel háromig :D jó volt

"I want to play a game..."

most valahogy spanyolozós kedvembe vagyok, ezért most a gyanútlan olvasókra zúdítom ezt hááháá :D

szerintem olvasmányai során mindenki találkozott beszélő nevekkel, egy-egy ilyen név érdekes és mulatságos lehet, de lássuk, amikor akaratlanul beszélő valakinek a neve, és ha ez nem lenne elég, még egy másik nyelvről 'konvertálom át', történetesen spanyol nevek következnek magyarul

Antonio Banderas - Zászlók Antal
Placido Domingo - Nyugodt Vasárnap
José Carreras - Pálya József
José Cura - Plébános József
Inés Sastre - Szabó Ágnes - éljen a tucatnév :D
Esther Cañadas - Hágó (hegyszoros) Eszter
Penélope Cruz - Kereszt Penelopé
Enrique Iglesias - Templomok Henrik
Diego Luna - Hold Jakab

és most következzenek az 'én témámból' - sportolók :D

Fernando Hierro - Vas Ferdinánd
Carlos Sastre - Szabó Károly
Alberto Contador - Pénztáros Albert
Fernando Torres - Tornyok Ferdinánd
Esteban Granero - Magtár István
Roberto Soldado - Katona Róbert
Javier Portillo - Nyílás Xavér
Francisco Pavón - Páva Ferenc

most ennyi így hirtelenjében, de ha eszembe jut valami jó, és megtalálom, lehet, hogy soron kívül kikerül :D napá
 

avagy újjászületés

bizony volt esély rá, hogy ezután a hét után in memoriam szerbuszpitor.blog.hu lesz...

...de mégsem, akárcsak én, a blog is kicsit meghalt és újjászületett, és az utóbbiban több mindenkinek is szerepe van, szerintem ők is tudják, hogy kikről van szó.

Szóval aki szokott olvasni, tudja, hogy nem hetente szoktam jelentkezni, a tegnapi napról azonban úgy érzem írnom kell, méghozzá korántsem nemzeti ünnepünk kapcsán, melyről én továbbra sem pártok és mozgalmak fordítása (ferdítése?) alapján emlékezem meg, hanem a magam szintjén.

Tehát, október 23-a, az utolsó Suhancos koncert Pécsett -

egy koncertről írok először, ez korántsem meglepő téma, annál szokatlanabb, sőt, először fordul elő, hogy olyan koncertről írok, melyen nem voltam ott, és fogalmam sincs, hogy mi történt ott, milyen volt.

Feloszlott a Suhancos, aki esetleg nem ismerné a tényállást a blogbejegyzésekből röviden olvashat a történtekről, illetve FankaDeli gondolatait is megismerheti a történtekről.

A koncertre három bátor, lelkes, kedves (igen zsoc még te is :D) vállakozó szellem indult Budapestről, a Keletiből vonattal, és mivel nem volt péntek napközben semmi dolgom, úgy gondoltam jól fog esni, ha látom őket, még ha nem is mehetek el velük (főleg pénzügyi okokból, kisebb részben nem megfelelő hangulat és állapot miatt).

A hármas közül egy különösen közel áll hozzám, és ő nagy örömömre tudott egy órát szakítani rám, ami nagyon-nagyon jól esett, úgyhogy Zs, ezúton is köszönöm neked <3

Végül még a nap is kisütött és melegebb lett az idő, majd eljött az este, és újra a Keletibe vezetett az utam, B-al találkoztam, és mentünk a Nyugatiba (a változatosság kedvéért), ahol találkozónk volt Atisssal és egy haverjával. Csatlakozott hozzánk Br és a barátnője, így hatan indultunk tovább. Méghozzá Atisssék kocsmájába, ahol tulajdonképpen eltöltöttük az este jórészét. A csúnya dolgok most következnek. Egyrészt Atisss spanja, aki a 'nézetei' miatt eleve ellenszenves lett számomra egy egész üveg vodkát hozott magával, aminek jórészét maga fogyasztotta el, egy részét B, és még belekortyolt 1-2 afro forma, akik lenn voltak a helyen. Namármost. Emellé volt sör és korábban vbk, aminek végeredményeképp mind Atisss haverja, mint B iszonyatosan beb*szott, és sajnálom, nem tudom cenzúrázni a dolgot, igenis istenesen ki is adták magukból (nem meglepő módon) a dolgokat. Ezt megelőzte az a szakasz, amikor mindketten az asztalt támasztották, Atisss dumált a másik lánnyal, és az egyetlen 'épen maradt' ember a társaságból Br volt, akivel a telefonon lévő zenéket énekelgettük. Igazából, bár gondoltam rá, hogy tegnap esetleg berúgjak, mégsem kívántam igazából a sört, csak a vbkt (:* igen neked :)) az, meg, hogy tisztán igyak vodkából, az csúnyán felejtős. (ezzel kapcsolatban egy másik afro arc meg is jegyezte, hogy én vagyok az okos. hogy ebből a szarból nem ittam :)).

Éjfélkor elindultunk, kitessékelte Atisss 'félholt' haverját Atisss anyukája közénk, és elindultunk vissza a Nyugatihoz. B és Atisss elkezdtek birkózni az aluljáróban, miközben én egy nagy üveges sörrel álltam (igen, végül már nem bírtam annyira józanul az egészet), és bíztam benne, hogy nem jönnek majd megint épp a kékek, mert ezúttal már lehet, hogy komolyabb lépéseket is tettek volna. Végül próbáltam lenyugtatni őket, majd kimentünk éjszakai buszt nézni a lányoknak, és kint vártunk tovább, ahol a telefonból újra szólt a zene, és így ment hozzá a reppeskedés. Miután a lányokkal tovaszáguldott a busz, mi is kerestünk vmi éji bkv-t Nagynehezen eljutottunk az Astoriáig, onnan a Blaháig, de Atisss és B egyszerűen borzasztóak voltak egész úton, de nem volt erőm őket sem vigyázgatni, sem helyretenni. Végül, mire a Blahához értünk, mind lehuppantunk, és mivel láttam, hogy legalább B feje már aránylag kitisztulni látszott, végül nyugodtabban, de magukra hagytam őket, és hazabuszoztam.

Igazából nem éreztem rosszul magam. Jó volt egy ebből a fajtából is. Talán nem zavartak volna a körülmények, ha én is többet iszom, de csak azért, hogy be legyek rúgva, nem iszom meg azt a szart, főleg nem keverve, mert attól csak rosszul lettem volna. Nem voltam beszédes kedvemben, főleg amikor már ezekről a politikai, meg világnézeti dolgokról ment a diskurzus, úgyhogy inkább megint a zenébe 'menekültem' (vagy talán 'menekültünk' Br-vel). Nem haragszom senkire. És amúgyis, már délután is mondtam Zs-nak, nem akarok rosszkedvű lenni. Szóval jó volt ez.

Aki esetleg olyasmire kíváncsi, hogy pontosan mi van velem, annak sajnos itt nem tudok mit írni.

Illúzió krú (km Dóri) - Hivatlanul.

Több, mint egy hónap telt el az előző egri kirándulásom óta, aminek célja az első egri bulim, a Hip-Hop Contest középdöntője volt. Nem voltam totál felspannolva, teljesen ráizgulva már napokkal előtte, de természetesen kíváncsi voltam, hogy mi lesz. Nagyjából tudtam már azt is, hogy mire lehet majd számítani konkrétan a fellépésektől, a helytől, és ha együtt megy a csapat vidékre, az mindig különleges élmény.

Ezúttal szerencsére semmilyen negatív hangulat, élmény nem kísérte a péntekemet, teljesen nyugodtan tudtam készülődni. Elugrottam a teszkóba egy kis 'melegítőért', amiből aztán olyan jó kis keverést csináltam, hogy többen is megdícsérték a csapatból :) Ha 9en vagyunk és nyolc fős a kabin, akkor a +1 én vagyok. Ez nem általános törvényszerűség, de valahogy magamra szoktam osztani a +1 szerepét. Nem tudom, hogy jól áll-e, de nem is olyan szörnyű dolog. Főleg, ha a kabinban a beállíthatatlan fűtés megsüti az emberek lábát, amit Joséval való átmeneti helycserém következtében tapasztalni volt szerencsém. A többiek feketepétereztek, kortyolgattak (míg én is az enyémet), a hatása nem is maradt el.

Már a vonaton sikerült felvennem a plusz melegítő réteget, aminek hála már meg se éreztem a fagyos szelet, ami a lehúzott vonatablakból jött, sőt még ki is reppeltem meg duplavéket dobáltunk a bokor krúkba. :D Aztán szóba került egy Zsoc-B-pítör közös trekk elkészítése is, ami a Füzesabonyi álldogálás alatt merült fel.

Csakhamar elértük Egert, és mivel (szándékosan) jó korán beértünk volt időnk (és persze állapotunk - ezúttal 'nagyon is jól' voltunk), hogy mókázzuk a sötétedő parkban a játszótéren, itt amúgy volt sípolós nyalóka-koncert is. Nemsokára tovaindultunk, és hip-hopp (:D:D) elértük az egált.

Ezúttal a nagy hidegre való tekintettel elmaradt a kinti padon iddogálás-dumálás-vicceskedés, ezt nagyjából átmentettük bentre. Aztán volt idő még egy kis 3v2(néha 3) biliárdra, aztán lassacskán behelyezkedtünk az 'alagútba', hogy meghallgassuk a fellépőket.

A 20 elődöntős szerintem jól teljesített, elég jó hangulatot csináltak, bár én személy szerint a második tízes alatt pörögtem kicsit jobban. A hangosításon is sikerült javítani, már nem voltak gerjedések, de a szövegeket néhány figuránál most sem lehetett olyan jól kivenni :( Az ismerősök szerintem megint rendesen odatették magukat és nagyot teljesítettek, a többi már a zsűri dolga volt, nem akarok belemenni a zsűrizés kommentálásába, a srácok maguknak és nekünk is bizonyítottak szerintem azon kívül meg az van ami van.

Jaigen a szünet alatt kiugrottunk B-al, az egál kapujánál egy kisbusznyi kék vesztegelt. Hmm érdekes volt. Az pedig már nem csak érdekes, hanem mulatságos is volt, mikor percre pontosan akkor pattantak vissza a buszba és hajtottak el, mikor visszaértünk a kapuhoz. Hát ilyen a mák. :)

A buli végeztével még páran belevetették magukat a csocsóba, én már eléggé kezdtem fáradni, aztán nemsokára össze is szedelőzködtünk, és irány az állomás. Az úton jelentős megálló jött közbe, mikor szinte mindenki igénybe vette az éjjel-nappali gyorsétterem szolgáltatásait. (végül engem is beszippantott :D) Ezzel azonban nem várt késést szedtünk össze, és lemaradtunk arról a füzesabonyi vonatról, amivel múltkor mentünk (és amiről aztán szép várakozás után át kellett szállni), így a következő, közvetlen a keletibe közlekedő vonatra szálltunk fel, amivel hét húsz körül beértünk Pestre. Elköszöntünk T-al a többiektől, akiknek a késés miatt még elég sokat kellett várniuk a csatlakozásra, de remélem együtt könnyebb volt nekik a várakozás, még ha már totál fáradt is volt mindenki, és sikerült épségben hazajutniuk. A hideg reggel legalább esővel nem párosult, és a busz szinte percre kiszámítva érkezett az etelére, ahol búcsút vettem T-tól is, majd hazatértem 3/4 9 körül, és (egy kis megszakítással) hét órát aludtam, aminek hála most már tök jól vagyok.

Szóval összességében jó kis délután-este volt, és mivel lesz még egy döntője is a versenynek, elképzelhető, hogy újabb egri kiruccanás lesz majd, de egyelőre semmit se merek mondani, ki tudja addig mi lesz még.

MÁVhobbireppelde :D

Semmi kreatív címet nem tudtam kitalálni, talán nem is gond, de pár dolgot megörökítenék arról a majdnem egy hétről, amit magam mögött hagytam.

A suliról annyi elég is, hogy elkezdtünk dolgozatokat írni, az eredmények egyelőre nagyszerűek (ez most nem irónia, saját elvárásaimnak megfelelően alakulnak a dolgok).

Kedden egy szép napra keltem volna fel, de a gyakorlatban ez több okból kifolyólag sem jött össze, ez további roppant kellemetlen érzéseket keltett bennem. Bár nyílván jobb aludni rá egyet, de ezek nem múlnak el teljesen, nem felejtődnek el, és ugyan nem tudunk mit mondani rá, vagy nagyon rosszul esik beszélni róla, nem tűnnek el. Szemét dolog. Sajnálom, de nem bántam meg egyetlen sort sem, mert mind igaz és őszinte volt. Viszont egyszer a végére kell járnom.

Az elmúlt három nap valami pocsék időjárást hozott, szerda este mégsem voltunk restek elmenni kinti műfűre focizni. Elvileg fősulis bajnokság lett volna, gyakorlatilag egy ember jött el az ellenféltől, a tanárúr le akarta fújni az egészet, viszont öten mégis voltunk olyan őrültek, hogy kimentünk. Kb félóra játék után átöltöztünk, és két kedves ex-évfolyamtárssal elmentünk egy vendéglátóipari egységbe, ahol visszamenüleg is ittunk az egészségemre, és kajáltunk egy jó kis pizzát. Közben elbeszélgettünk, és remélhetőleg lesz még ilyenből több is. Csak ritkán érek rá... Ja és az időjárásnak hála a tévé és netszolgáltatásban 'enyhe' akadályok léptek fel. De ma estére kiimádkoztam a netet.

Ma az iskola markából kicsúszva két boldog órát kaptam az élettől. Itt most mindenki valami titokzatos, hatalmas jelentőségű dologra gondoljon, mert egyáltalán nem volt az. A lényegen nem változtat. Estére jutott még egy kis teremfoci, jó volt.

Holnap Eger. Nem tudom hogy lesz, de valami lesz. Majd megírom... legalábbis megpróbálom valamiféle formába önteni... már ha lehet...

A sz*pásnak a vegyjele. Legalábbis közel hat órán át tegnap este és ma délelőtt, kora délután. Szép gondolat volt, hogy ha már egyszer anno sikerült feltennem az XP-t, akkor most is sikerül, és nem csesződik el semmi, főleg a net nem. De ezúttal naná, hogy nem sikerült. Sajnos nem emlékeztem rá, hogy a múltkor hogyan sikerült formázással együtt telepíteni az op rendszert, mert máskülönben elég gáz a helyzet.

Szerettem volna visszarakni a Norton netvédelmet is, de egyelőre beérem a Windows tűzfal+AVG kombóval. (Újabb reklámok...) Igaz, hogy nincs mit védeni, ha nincs net...

Végül telfonos segítségeknek köszönhetően sikerült megfelelően felrakni a SP2-es cumót, és miután a hálókártya driverje is felkerült, legnagyobb örömömre visszatért az internetkapcsolat. Ezután már csak formaság volt ráncba szedni a gépet, úgyhogy eddig sosem látott friss eszközökkel ügyködhetek a gépen. Dejó. Szívtam érte, dehát a lényeg, hogy sikerült. Valahogy - sosem simán - de mindig sikerül.

Ezúttal a 'kamera másik oldalán'. Már régesrég szóba került, mégis (természetesen, nem is mi lennénk, ha nem) sikerült az utolsó, illetve az azutáni pillanatban elintézni mindent. Ugyanakkor nem izgultam. Valahogy éreztem, hogy nem lesz itt gond. Mert nem lehet gond. Najó, persze csütörtökön meg pénteken a sikertelen akciók kicsit elkeserítettek, de a péntek végeztéfel feltűnt a fény az alagút végén, és onnantól úgy éreztem sínen leszünk.

A jó ajándékötletek sajna elég ritkán csapnak meg. De ezúttal úgy éreztem megtörtént, és bár a szerda esti időpont miatt nehéznek tűnt megvalósítani, mégis mindenféle köveket próbáltam megmozgatni, hogy ne vesszen kárba. Szóval ezen fókuszáltam, és erre forgattam a következő két napon az x órányi időmet.

A péntek éjszaka mondjuk elég kemény volt, e- -nal (aki szegény fáradtan és betegen is odatette magát), őrült rajzszakkört tartottunk. Igyekeztem megmutatni, hogy mire gondoltam, ami nehezen sikerült, mert már én is kissé fáradt voltam, de végül közös erővel egy paint-freestyle+photoshop kombinációval sikerült megalkotni a nagy művet. :) A pólóminta a maga 'amatőrizmusa' ellenére, vagy pont amiatt tök egyedi lett, plusz elkészült a jól sikerült fotó. Ezt elküldtem B-nak, aki másnap mp3on hozta el, és belevágtunk a megvalósításba. A póló gyönyörű gyorsasággal, negyedóra alatt kész volt, onnan különböző bolthálózatokat kerestünk fel, egyik helyről tányérok, máshonnan kalapok, a harmadikból a fotó. :) Mozgalmas volt annyi szent. Közben elképesztő módon kb. 10 év után újra fogyasztottam a Hamburgerkirály fedőnév alatt működő egységnél, méghozzá egy Ernőmenüt. Megint reklám pfúj :D Szóval egyre közelebb kerültünk földrajzilag és feladatok teljesítése kapcsán is az akáchoz.

Eközben valahol Zs felszedte a tortát, és ránkkérdezett, hogy hol járunk. Mondtam B-nak, hogy írja meg, hogy itt vagyunk a Teszkónál egy fakanállal és egy lila szalaggal. :D (B ajándéka amúgy :)) Szóval egészen parádésan ki lett számítva végül az idő, és mindenhol sikerrel jártunk, szóval jó érzés volt, hogy nem akartam és nem is kellett idegeskednem. Ott helyben megbeszélés, terítés, egy pár korty az előkészületekre (:D), és várakozás, hogy megérkezzen 'Ő'. Akiért az egészet összehoztuk.

Bár Zs többször is aggódott, hogy tényleg meglepődött, vagy örült-e, én úgy éreztem, hogy mindkettőt sikerült elérni, és ez nagyszerű. Tök jó volt a hangulat, lenyomtunk egy félig befejezetlen 'csocsó cselendzset' (asszem by T), ami 1v1-ekké alakult át a későbbiekben. A torta is finya volt, gurult pár sör, volt hülyéskedés... Mit mondjak még? Minden jól alakult, és mire leszállt az este, szép lassan mindenki haza(felé)tért.

Múlt hét szombaton az egyiken, ezúttal a másik oldalon tapasztaltam meg a céges buli-hangulatot :) Két klassz szombat. És lesz még valami a következő héten is... De nem szombaton...

Nagyon Boldogat mégegyszer az ünnepeltnek! Isten éltesse T-t :) <3

Én legalábbis nagyon. Soha nem vetemedtem még arra, hogy iskolaidőben, úgy, hogy másnap reggel óra van elmenjek iszogatni ilyen szinten. Az egész onnan indult, hogy B-az találkoztunk Blaha aluljáróban, és mindketten ráértünk, de nem tudtuk mit csináljunk. Ebből Akác lett (meglepő módon), ott csocsó és sör. Meg jó sok dekkolás.

Mígnem megbeszéltünk Atisssal egy találkozót a Hősök terén. Közben kajáztunk a kisföldalatti állomáson, aztán meg nézegettük a hősök szobrait. Megjött Atisss, a barátnője, meg 6 liter vbk. Khm. Igen. Nos fejenként egy, én lassan iszom, az 'én maradékomat' elosztottuk egymás közt, mikor már csak hárman maradtunk srácok, és elindultunk a Városligeti tó mellől kisboltba. Ott összedobtunk még egy asztalitabisműanyagflakonoskannásfehéret. Vissza a liget felé. És innentől lettek érdekesek az események.

Hintáztam egy ágon, B azt hitte ő is hintázhat velem együtt, de a fa másképp gondolta... Aztán, mint a tüntetők elkezdtünk menetelni az ágakkal, és emellé hangosan mondtunk mindenféle baromságot, mivel mi lettünk a 'favédők'. Ezt nem nézte jó szemmel egy kocsinyi sün, akik voltak olyan kedvesek és igazoltattak. Hát igen, ilyen sem volt még. Nagyon rossz voltam... Ezt másnap el is mondtam így T-nak. Szóval utána fel a dombra, zenehallgatás és a maradék folyadék elfogyasztása, közben kis hip-hop fejtegetés, ahogy az szokott lenni.

Mikor végeztünk, elindultunk a Lehel út felé a Dózsán, és mivel előtte olaszul és spanyolul kezdtünk el egymásnak dumálni, az lett a vége, hogy angolul beszélő turistának 'álcázzuk' magunkat, és éjjel 1 felé megkérdezzük (angolul természetesen) az utca emberét, hogy merre van a nem létező Combo Club. :D:D Voltak segítőkész és kevésbé segítőkész ("húzzatok az anyátokba mocskos külföldiek b*zmeg, takarodjatok innen") arcok. Még egy benzinkútnál, és a Westend biztonsági őrénél is próbálkoztunk, de sajnos egyik sem szolgált túl sok információval, ha egyáltalán megértette nagyjából, hogy mit is akarok mondani az én kis csudiszupi alkalmi (részeg) brit akcentusommal.

Végül megelégeltük a mókázást a Nyugatinál, ahol felpattantam a 906-osra, elköszöntem a srácoktól, akik aztán (ki-ki a maga módján) hazajutottak, akárcsak én, hogy aztán ma reggel aznaposan próbáljak gépírni. Hát, fogjuk rá, hogy sikerült...

A múltkor mondtam, hogy valamiről még akartam írni, na akkorelfelejtettem, de később eszembe jutott, íme:

Arról gondolkodtam még el, hogy csomó szituációt lepörgetek az agyamban, mint valami filmjelenetet, hogy vajon ez, vagy az hogyan alakul(hat), ki mit mond, mire, hogyan reagál. Elég butuska dolog, lényegében azért, mert nem lehet felkészülni előre 'megírt' szöveggel az életre, ott helyben úgyis csak az jön, aminek vagy jönnie kell, vagy amit ott spontán kivágsz magadtól. Másrészt a fejemben a valóságról készült, leegyszerűsített világ egészen más, mint a valóság maga. Néha semmi köze nincs a valósághoz az agyszüleményeimnek. Igazából ez az egész olyan, mintha meg akarnám álmodni, hogy mi fog történni, de az mindig álom marad, vagy épp rémálom. Olyan is volt már. Persze ilyenkor próbáltam úgy leforgatni, ahogy azt valahol mélyen szerettem volna, hogy legyen. Amolyan vágyképekként. Szóval elég butuska dolog... :)

Azóta viszont történt a kőkemény valóságban is pár dolog. Egyről külön posztban írok, a másik pedig megint inkább hangulati jellegű. Szóval T végre kilábalt mindenféle jellegű rosszullétéből, és úgy tűnt, majd kicsattan az élettől, ami valahol vasárnap ugyanilyen hirtelenséggel átfordult. Azt, hogy a számunkra kedves emberek hangulata hatással van ránk, szerintem nem kell különösebben magyaráznom. Vasárnap többünket is megszállt valami sötét felleg, pedig az égen egyetlen felhő sem takarta el a teliholdat.

Az én 'teliholdam' valami iszonyú negatív töltést sugárzott az msn-be, aminek következtében semmilyen módszerrel sem tudtam belépni. Pedig órákon át küzdöttem számtalan variációt kipróbálva. A végén eléggé mélyre kerültem ebből kifolyólag, ugyanis szívesen pusztítottam volna el mindenfajta telekommunikációs eszközt magam körül, és indulataimat nem igazán visszafogva üzentem az egyetlen megmaradt csatornán a wiwen pont azzal, akitől annyi erőt kapok minden nap. Persze megbántam, meg reméltem, hogy megérti, hogy csak a helyzet keménysége, és az ilyen dolgok rám gyakorolt hihetetlen felbosszantő és elkeserítő hatása miatt volt az egész.

Aztán lehet, hogy ezzel kibillentettem őt, amire akkor nem is gondoltam, hiszen miután megoldást találtam(!) a helyzetre (Skype basszus...), az egész estém megfordult, és nagyon jó hangulatban voltam éjjel 3-ig és azon túl másnap is. És azt hittem ő is. Talán kicsit ő is, de közben mégis kibillent. Persze közrejátszottak egyéb tényezők is, de sajnos a lényeg akkor is ez. Mivel én pont, hogy pozitívba csaptam át, részben a hétfő éjjeli 'botrányos' kalandunknak is hála, próbáltam valamit átönteni ebből T-ba. Sajnos úgy vettem észre, nem nagyon sikerült, de ha egy kicsit is, az is legalább valami, annak is örülök. Azonban amivel az egészet kezdtem visszacsapott rám is. Hiába, az, ha ő nincs pozitív hangulatban, akkor én sem érzem olyan jól magam, bármi is legyen velem. Persze ez visszafelé is érvényes, az ő jókedve engem is magával tud ragadni, elég, ha ránézek.

A technikai problémák aztán a hét elején megoldódtak, a hétfő estéről pedig értekezem majd fentebb.