A múltkor mondtam, hogy valamiről még akartam írni, na akkorelfelejtettem, de később eszembe jutott, íme:
Arról gondolkodtam még el, hogy csomó szituációt lepörgetek az agyamban, mint valami filmjelenetet, hogy vajon ez, vagy az hogyan alakul(hat), ki mit mond, mire, hogyan reagál. Elég butuska dolog, lényegében azért, mert nem lehet felkészülni előre 'megírt' szöveggel az életre, ott helyben úgyis csak az jön, aminek vagy jönnie kell, vagy amit ott spontán kivágsz magadtól. Másrészt a fejemben a valóságról készült, leegyszerűsített világ egészen más, mint a valóság maga. Néha semmi köze nincs a valósághoz az agyszüleményeimnek. Igazából ez az egész olyan, mintha meg akarnám álmodni, hogy mi fog történni, de az mindig álom marad, vagy épp rémálom. Olyan is volt már. Persze ilyenkor próbáltam úgy leforgatni, ahogy azt valahol mélyen szerettem volna, hogy legyen. Amolyan vágyképekként. Szóval elég butuska dolog... :)
Azóta viszont történt a kőkemény valóságban is pár dolog. Egyről külön posztban írok, a másik pedig megint inkább hangulati jellegű. Szóval T végre kilábalt mindenféle jellegű rosszullétéből, és úgy tűnt, majd kicsattan az élettől, ami valahol vasárnap ugyanilyen hirtelenséggel átfordult. Azt, hogy a számunkra kedves emberek hangulata hatással van ránk, szerintem nem kell különösebben magyaráznom. Vasárnap többünket is megszállt valami sötét felleg, pedig az égen egyetlen felhő sem takarta el a teliholdat.
Az én 'teliholdam' valami iszonyú negatív töltést sugárzott az msn-be, aminek következtében semmilyen módszerrel sem tudtam belépni. Pedig órákon át küzdöttem számtalan variációt kipróbálva. A végén eléggé mélyre kerültem ebből kifolyólag, ugyanis szívesen pusztítottam volna el mindenfajta telekommunikációs eszközt magam körül, és indulataimat nem igazán visszafogva üzentem az egyetlen megmaradt csatornán a wiwen pont azzal, akitől annyi erőt kapok minden nap. Persze megbántam, meg reméltem, hogy megérti, hogy csak a helyzet keménysége, és az ilyen dolgok rám gyakorolt hihetetlen felbosszantő és elkeserítő hatása miatt volt az egész.
Aztán lehet, hogy ezzel kibillentettem őt, amire akkor nem is gondoltam, hiszen miután megoldást találtam(!) a helyzetre (Skype basszus...), az egész estém megfordult, és nagyon jó hangulatban voltam éjjel 3-ig és azon túl másnap is. És azt hittem ő is. Talán kicsit ő is, de közben mégis kibillent. Persze közrejátszottak egyéb tényezők is, de sajnos a lényeg akkor is ez. Mivel én pont, hogy pozitívba csaptam át, részben a hétfő éjjeli 'botrányos' kalandunknak is hála, próbáltam valamit átönteni ebből T-ba. Sajnos úgy vettem észre, nem nagyon sikerült, de ha egy kicsit is, az is legalább valami, annak is örülök. Azonban amivel az egészet kezdtem visszacsapott rám is. Hiába, az, ha ő nincs pozitív hangulatban, akkor én sem érzem olyan jól magam, bármi is legyen velem. Persze ez visszafelé is érvényes, az ő jókedve engem is magával tud ragadni, elég, ha ránézek.
A technikai problémák aztán a hét elején megoldódtak, a hétfő estéről pedig értekezem majd fentebb.
