Most kezdtük a negyedik hetet a suliban, ebből most a második hét az, amit úgy tűnik T-nak ki kell hagynia betegség miatt. Az első hiányzás nem volt vészes, de most már egyre inkább kezdünk belemenni a tanulmányokba, és jönnek a feladatok is. Persze mindez csak apró kellemetlenség neki, melynek leküzdésében természetesen a segítségére leszek.

Ráadásul szegénynek biztos nagyon tele van a bakancsa a betegeskedéssel, és az órai hiányzással, és biztos, hogy hiányzik neki a suli, mindennel együtt. Ezzel párhuzamosan én, bár már nem vagyok teljesen elveszve, mégis egyedül vagyok nélküle. (Igazából minden lila felsőben őt látom, meg minden hasonló alkatban és hajban is, miközben állok a Blaha aluljáróban) Azt mondják, hogy a testi egészség és a lelki "egészség" között van összefüggés. Ha igaz, akkor sajnálatos módon érthető T állapota, bár nem pont most kéne betegágynak dőlnie, hanem épp kezdenie kellene felkelni belőle. Az elmúlt éjszakai "bemarásról" annyit, hogy akár bűntudatom is lehetne, amilyen érzékeny, és buta vagyok, de felülemelkedve ezen inkább remélem, hogy a valódi, mélységi okokban nem volt ilyen részem.

Az előző párhuzam mentén, én kétnaponta lehetnék súlyos beteg, majd aztán kicsattanhatnék az egészségtől. Szerencsére még sincs ilyen szoros összefüggés. Azt nem tudom, hogy melyikünk mikor és hogyan gyógyul majd meg, de egyelőre csak az érdekel, azt kívánom, hogy T mielőbb legyen jól. És talán ha ezt olvassa is, egy picit legalább a közérzete jobb lesz. Ami az én állapotomat illeti, egyelőre elég jól vagyok, az én gyógyszeremet még nem találták fel, addig is elleszek.

Ja és vigyázat, ti is könnyen betegek lehettek. Szóval csak óvatosan, és sok C vitamin...