lehet az, aki sikeresen elvégezve az egyetemet, vagy főiskolát, kézhez kapja az okmányt, ami ezt igazolja. Igen, sikerült, itt voltam x évet, tanultam, megcsináltam a feladatokat, gyakorlatot, meglettek a vizsgák, államvizsga, szakdoga, minden, most már szakképzett, kvalifikált emberke vagyok, úgyhogy biztos jó lesz nekem innentől.
Persze nem akarunk arra gondolni, hogy menyit is ér valójában ez az okmány, hogy lesz-e munkánk, meg tudunk-e élni belőle, vagy elkezdünk melózni, mint az állat, hogy minden keresetünk rámenjen az adókra, meg illetékekre. Vagy épp a másik oldal, már sínen vagyunk, elintéztek nekünk (vagy mi magunknak) egy zsíros állást, diplomaosztóra lehet kapunk egy kocsit, ne adj isten saját lakást. Jól keresünk majd, dőzsölünk, megvesszük a legdrágább cucokat, bejárjuk nyaranta fél Európát, vagy valami messzi szigetet.
Én speciel elkezdek még egy OKJ-szerű valamicsoda sulit, de közbe kéne kis pénzt is keresnem, szóval nem úszom meg egészen. Merthogy itt állok a mélyvíz előtt, és valamennyire tudok úszni, de úgy érzem, csak alig-alig. És próbálok kapaszkodni valamibe, hogy ne kelljen még lemerülnöm abba a vízbe. Nem tudom, hogy szerintetek ez szánalmas, vagy megértitek, vagy mi, de ez a helyzet.
"Karrier, vagy boldogság, tessék döntsél, riadó..." Ránézek a diplomámra. Büszke lehetek magamra, hogy ennyit elértem. Viszonylag önerőből. Valójában hatalmas támogatással anyukámtól. Segítséggel a haveroktól. Büszke lehetek, hogy elértem már valamit. Igaz ez az élet legeleje még. Eltűnődöm a büszkeségen és elégedettségen... És eszembe juttok ti, akikre nem is számítottam. T és Zs. Ezt nem lehet összehasonlítani egy diplomával, ez valami egészen más. De mégis milyen fontos. Ez is büszkeség és elégedettség. Ilyen barátaim vannak. Alig több, mint fél év... Nehéz mint mondani. Zavarba hoztatok, és hoztok még most is, így visszagondolva, és újra, meg újra eszembe jut, hogy korábban mennyire egyedül voltam nélkületek. Minden egyes billentyű-leütés nehézkes. Nem tudom, megállom-e a helyem a "mélyvízben majd", de jó érezni, hogy ti is mellettem álltok, itt, ezen az átkozott rajtkövön.
