Néha úgy gondoltam, hogy beírok egy bejegyzést a politikai-világnézeti dolgaimmal kapcsolatban, de valahogy olyannyira csapongó és kusza gondolatok kavarogtak a fejemben, hogy képtelen voltam összerakni egy ilyet. Már nem titok, hogy a zenei ízlésem a Salátamagazin felé húz, és akik képben vannak, azokban valószínűleg felmerül a kérdés, hogysmint állok jobbrabalra.
Nos, én nem szeretem a politikát, nem szeretek vele foglalkozni, ha nem is sokat, de valamennyit persze foglalkozom vele. Émelyítő és a végletekig kiábrándító számomra szinte a teljes itthoni politikai paletta. Itt máris ütközik két dolog, ez meg az állampolgári jogom, hogy szavazzak valahova.
Szomorú, hogy itthon ha bárki mellett leteszed a voksod, garantáltan többszázezer ellenséget szerzel, csak ezzel az egy döntéseddel. A két nagy párt, és a két szélső párt nálam nem játszik. A szadesz valaha párt volt, most már nem is tudom mi... Furcsa logikám a legkevésbé ellenszenves társaságot adta ki, melyhez valami ismeretlenül is kellemes nosztalgikus érzés is párosul, a 89-90 utáni első kormány és kormányfő révén.
A lényeg, hogy a Saláta egy bizonyos területét nem figyelem, nem olvasom, legfeljebb ritkán odatévedek és belekukkantok. Nemcsak az index, vagy atv, hanem a hírtv, kuruc, barikád - "nem figyelsz átvág". Persze csak szerintem. Tényleg nem foglalkoztam mélyrehatóan a dolgokkal, még mindig olyan butuska elméletem van, hogy az lásson, az értsen aki ott van az Országházban, akin múlnak a döntések. Olyan ez a berendezkedés, hogy én lemondok bizonyos jogaimről, ő meg képvisel és dönt az én és a köz dolgairól.
Az, hogy a valóság ehhez képest milyen, az száz meg százezer dologból tevődik össze, de én nem akarom mindezt elejétől a végéig megérteni és nem is tudnám. Saját, meg a szüleim egyéni és közös apró gondjai is elegek nekem, a többit oldja meg az, akinek ez a "munkája", bár valójában hivatás, kötelesség, küldetés kellene, hogy legyen.
A másik elvem, hogy minden ember agya úgy működik, hogy kialakul innen-onnan egy világkép, és amikor ez már viszonylag stabil, és kényelmes, onnantól csak ennek a világrendnek megfelelő dolgokat szűri ki az új forrásokból. Úgy szelektál. Egyszerűen túl sok kognitív energiát kötne le végiggondolni, átértékelni, és átalakítani a már meglévő világképet. Én körülnéztem már több oldalon is, de én sem bírtam az alapoktól kezdve átvilágítani az egész világképemet, viszont megtudtam dolgokat, amikkel örülök, hogy tisztában vagyok.
Annyit úgy érzem tudok, ami alapján egy szavazáson dönthetek. Én csak békében akarok élni, nem akarok magam körül polgárháborút, boldogságot keresek a saját egyénem és a szeretteim szintjén. Nem vagyok nacionalista, de szeretem a hazám. Nem hiszem, hogy istenihibátlan az EU, de szerintem jobb bent, mint kint. Nem ítélek el és nem hibáztatok kollektívan semmilyen népet, sem az országon belül, sem a határokon túl. Mindenhol vannak hülyék, mindenhol vannak bűnözők. Nem hiszem, hogy mi, vagy bármely más nép felsőbbrendű volna bármilyen szempontból egy másiknál. Nem értem, hogy miért tartunk 90 év után is a Nagy-Magyarország visszaállításánál, ami csak a szomszédos népekkel szembeni ellenérzetet gerjeszti. Nem hiszem, hogy "lesz még Erdély Magyarországé", én inkább szeretnék egy önálló, saját, illetve magyar segítséggel talpraálló Erdélyt. Én tudom, hogy annyi meg annyi sok baj van, és hogy vannak felelősök, és jó lenne tenni már valamit, de csak hirtelen felindulást érzek, és abból úgyis csak az lesz, hogy nem az igazi bűnösök bűnhődnek.
Bár mindenki megpróbálna legalább pár alapvető dolog mentén élni. Nem a pénzt hajszolni, lopni, nem eltaposni másokat, és saját magát fényezni, és előbbrevalónak tekinteni, nem gyanakvással, hanem tisztelettel, vagy akár kedvességgel tekinteni a másikra, nem a lehetséges negatívat látni mindenben. Vagy olyan apró butaságok, hogy nem szemetelni, rongálni a köztulajdont, vagy másokét ok nélkül. Milyen hosszú lett ez a poszt. És nem írtam le annyi mindent. Kétségbeejtő a helyzet, de ha csak azt látjuk, hogy kit miért utálhatunk, végül felemészt minket az egész. Ezért nem foglalkozom politikával sokat, mert errefelé az csak ellenségeskedést szül. Nincs kivétel. Engem a hétköznapok apró, vagy akár nagyobb szépségei, a barátok-haverok, a foci, a hold és a csillagos éjszakai ég látványa, a Balaton, és ilyen dolgok páncéloznak fel, és nem hagyják, hogy leterítsenek a gyűlölködés fegyverei.
