LGy Gimi, XV.ker. 1998-2006. Már ami az én pályafutásomat illeti. Mert az élet megy tovább a suliban, és ennek évente kétszer én is részese vagyok. Áprilisban LGy nap, nyáron, augusztus elején meg BV, vagyis Balatonvilágos. A „tábor”. Most jártam ki a 15. osztályt :D ha folytatom a számozást, és most voltam itt ötödszörre egymás után. Összesen hetedszerre ha jól emlékszem. Régen még osztálytársakkal, mostanában meg AranyB-BorsÁ párossal, a negyedik ágy mindig a cuccoké.
A táborvezető pedig AranyB anyuja, és felügyel az apja is, mi meg ifi-felnőttek vagyunk, vagyis királyok :D. Kis plusz feladat, nagy plusz kiváltság, de nem élünk vissza vele. Itt szeretnek, szívesen látnak, és én szívesen is megyek. Klassz az egész, minden a helyén. A gyülekező, felszállás, indulás, buszút a szokásos. Már ismerem minden pillanatát. Megérkezünk, itt is a jól megszokott, jól ismert felállás. Hazai pálya. Sátrat foglalunk, segítünk kiosztani az ágyneműt, aztán elhelyezkedés és kaja. Na igen, a kaja. Sarkalatos pont. általában menza sztájl, nem túl finom, de legalább kevés is. De most egészen jó volt. Többször is jól laktam. Máris egy pozitív pont.
A strand épületét felújították, van egy új kis homokozó+mászókáscsúzdásjátszóház kombó, újabb plusz pont. Mi van itt? Ugyanaz de azért mégsem teljesen. A víz tök jó, strandoltunk is csomót. Volt eső, meleg, eső, majd meleg és kis eső, és volt hűvös meg pont jó is. Hát igen, változékony időnk volt, de mindazonáltal kellemes.
Hét estéből ötször ittunk. :D Najah, itt jön az in medias res arculcsapás. Iskolai tábor, tilos a dohányzás, ivás, fiúk-lányok külön sátor. Elvileg... Szóval iszogattunk, Sóstó vitte a prímet: 35 perces séta a déli parti nyaralók közti utcácskákon át, a szolid kis téren kiépített boltok és éttermek jelentik itt a nagy életet. Jéghideg sör a kisboltban. Imádom. Este ingyen le a partra, iszogatás, Suhancostkurvahangosanéneklés, stb. Elvoltunk na. A visszaút mindig mókás. Általában sörrel is zárunk. BorsÁ sportkocsival távozik, ami sokat fogyaszt Sóstón. Csak azt az ötöst nem akarta bevenni... Mindegy mi értjük csak hárman... :D
Amúgy Suhancost énekeltünk a sátorban is, csendes pihenőben. Mert itt ilyen is van. Hétkor kelés, reggeli torna(!!!), csendes pihi ebéd után. Szabály. Nem zavar, IHÖV hallgatása közben pici alvás, és kicsorgott a nyálam is. :D Hogy a nap végére kidöglöttünk, nem meglepő. Egyszer sem virrasztottunk, 11 körül már alvás. Nem volt az a vonat (20 méterre van a töltés, Siófok-Nagykanizsa vonal), vagy AranyB horkolása ami felébresztett volna éjszaka, pedig nem alszom könnyen. Egyszer ébredtem föl rá vmikor hajnalban, az még belefér.
Szokásos út Siófokra. Vasárnap délután. Sörökkel nyitunk, majd a „koktél” keverése a szabadstrandnál. Vérnarancs, illetve mandarin (50%), plusz vodka, plusz pezsgő, plusz redbull. Később újabb két sör, és nagyon jó kis beszélgetés a sötét siófoki utcán AranyBval. Késő este belassulás, aztán busz haza. Azért nem volt rossz.
Jah igen, két kollegám állandó szövegelése - hülyítették a lányokat, meg egymást, volt subidubi rókaprém, meg karácsony. Ájjj rébuszokban beszélek. Sajnálom. Ezt nem lehet körülírni. Meg kell tapasztalni. Vannak ilyen dolgok. Közbe-közbe csak becsapódtam én is, vagyis én is betaláltam pár gyönyörű beszólással. Pedig itt aztán jön mindenfelől töményen a baromság meg a röhögés. Helytálltam na. :D
A visszaút megint a szokásos. Nem tudok felkészülni, mindig rossz. Mindig elrontom – kipakolás, közben a társaság ¾-e elpárolog, és csomó embertől nem köszönök el. Wááá. Azért itthon üdvözöltek jópáran. Bele is szakadtam az msnbe, de pacsi meg puszi nekik. Gondolnak rám – dejó. :)
