Mivel az elmúlt héten nem írtam, a következő napokban megintcsak nem fogk írni, így a mai napra toldok még egy kis semmiséget. Hogy a nyájas olvasó rövidke itt tartózkodása során kapjon egy kis szeletet belőlem...
mihez váltam én hasonlatossá
mert azt akartam hogy agyontapossál
álmokat kerestem kezemben valóság
egyénre lebontott államadósság
kecsesen pózoló keserves délibáb
lelkesen követi ma is a fél világ
magamnak jósolok úgysem fog bejönni
veled egy délutánt két év múlva lekötni
félelmem takarja organikus álarc
elmémet leköti a folytonos párharc
fejem és szívem saját ökleim verték
végtelen menetek bárcsak egyszer nyernék
annyira egyszerű mondja a külvilág
nehéz lépni és még nehezebb ülni már
nem bízom magamban előled szaladok
és lehet a végén megint hoppon maradok
fülemben csengő tanácsok halmaza
beidegződés vezet engem csak haza
éjszaka mindig az úttesten sétálok
szól a tévé és közben elmélázok
gondolataim ezerfelé ágaznak
hosszú éveken keresztülszárnyalnak
kajla félmosoly eszembe jutottak
ami volt elmúlt színes a burkolat
a rosszat üldözöm de néha megtalál
az aluljáróban egy újabb szekta vár
a jegyem kéritek én kérek még egy kört
rosszfelé kering velem ez a kurva föld
a kezet keresem mi kiránt belőle
amit majd szorítok és mi vezet előre
utána biztosan el nem engedném
nem kérek többet de érzem hogy ez kell még
