Enyém mégis másé

- A blog URL-je egy volt fősulis évfolyamtársam köszöntése, ami valahogy megragadt bennem, és még mindig személyesebb, mint valami kedvenc focista, csapat, vagy hasonló utáni elnevezés, esetleg puszta becenév, vagy felhasználónév. -

Salátábor, Teszkóla part one

Nem tartom magam keménymagnak a közösségben, amelyben nagyjából fél éve ismerjük egymást személyesen, mégha volt olyan buli is ahova alig öten mentünk a számtalan aktív tag közül. Zene. Összeköt minket. Engem korábban csak az iskolák és a foci kötött össze más emberekkel. Ismeretlenül ugrottam fejest ebbe a „forgatagba”, és nagyot fordult velem a világ azóta. Ismeretséget kötöttem mindenféle yo fej emberkével, és vannak hétvégi vagy hétköznapi esti zenés programjaim (hajjaj meg miegymás). Nekem pár éve, amikor a valódi tizenéveimet töltöttem, kimaradtak az ilyen alap dolgok, épp ezért minden percét élvezem a velük töltött időnek.

Hiphop. Ezmegmiez? Azt hittem zenét hallgatsz... Magyar hiphop? Öööööh okéééééé... Vagy mégsem? Sokan vagyunk akiknek mégsem. És nem is mindig mindegy, hogy ki, mi, milyen, hogyan. Saláta. Nem zöldség. Persze van zöld is: a piros és a fehér után. KF a monogram, K76 a száma ha hívnád, tíz éve csinálja reppből mégsem keresett, csak beleadott lét és beleadott munkát, az ő zenéjét a srácok nem a rádióból fújják. Vagy mégis? Salátamagazin. Gong Rádió Kecskemét, a térség hangja (és a reklám helye). Kedden este, tíztől éjfélig. Mert nem mindegy, hogy eszed, vagy hallgatod. És a néma gyereknek az anyja sem látja a fától az erdőt.

Ebből sokmindenre rá lehet keresni, és ki lehet lyukadni az oldalon. Ott is vagyok, vagyunk. Nem mindig, nem mindenben, de van amiben igen. Első alkalommal, nyári őrület, salátalevélbe csavarva. folyt köv.