Történt, hogy péntek este hazajött anyukám a munkából, én otthon gépeztem. Történt, hogy bekapcsolta a tévét, erre elkezdtek a felkapcsolt lámpák vibrálni a lakásban, a biztosíték felől pedig aggasztó sercegő hang hallatszott. Történt, hogy a hang nem szűnt meg, sőt egyre vészjóslóbbá vált, majd elkezdett szikrázni is a mi drága vezetékünk, majd jött vele az égett szag, és anyukám villámgyorsan lekapcsolt mindent, nekem viszont nem volt időm a gépet normálisan leállítani, mert egy apró áramkimaradásnak hála újraindult (nem úgy, ahogy annak lenni kellene).
Történt, hogy péntek este, gyertyafénynél kiderült, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva a vezetékes telefon vonala sem állt a rendelkezésünkre, mi több, a mobilunkon kettőnknek összesen kb 1 hívásra elegendő pénzünk volt. Azt már mondanom sem kell, hogy szerelőre rohadtul nem volt pénz. Kéne egy ismerős. Aki jönne szombaton ÉS, elég utólag rendezni a dolgokat. Najah, de most épp füstjelekkel üzenjünk, vagy vadásszunk egy galambot, aki majd a lábára kötött üzenetet elviszi?
Az az este már ugrott ugye, talán másnap (szombaton) megoldás születik. Szerencsére született. Egy ismerős, aki korábban már csinált villanyszerelést nálunk el tudott jönni, mindössze a meccsre nem tudtam elmenni, mint utóbb kiderült jobb is volt így. A probléma nem oldódott meg könnyedén, sőt a megoldás maga sem végleges, de egyelőre működnek a vezetékek anélkül, hogy elekromos tüzet okoznának a lakásban. Érdekes mód szombat délután a vezetékes telefon is rendbejött, bár őszintén szólva nem tudom, hogy és hol függ össze a kettő...
Ám ne higgye senki, hogy itt heppiendvége volt mindennek. Ugyanis a kapcsolók le föl kapcsolása kicsit beütött a gépnek, ami úgy döntött, hogy eltünteti a hálókártyámat (mármint nem a fizikai valójában, hanem a beállítást). Körülbelül fél órás bájcsevej a Digi netszolgáltatónk ügyfélszolgálatával, majd kiderült, hogy szerencsére a modemmel nincs gond, csak újra kell rakni a hálókártya driverjét. Megtörtént. Működött. Örültem.
Milyen érdekes, hogy áram és telefon nélkül kész, annyi. "Meg vagyunk halva." Persze lehet mondani, hogy hö x száz évvel ezelőtt még semmi ilyen nem volt, mégis milyen jól megvoltak az emberek. Igen, de mi ebben a világban nőttünk fel, ebben élünk, és tulajdonképpen rá vagyunk szorulva ezekre a dolgokra. Persze ilyenkor elgondolkodik az ember, mi lenne, ha jönne valami katasztrófa, és mindezek nélkül kellene új életet kezdeni. Szép kihívás lenne az emberiségnek. Talán az én életemben, de lehet, hogy még a közvetlen leszármazottaim (ha lesznek) életében sem jön el, azonban az is lehet, hogy igen. Érdekes. Na mindegy, a lényeg, hogy egyelőre van áramunk, meg telefonunk, már csak egy új mosógép, bojler, asztali lámpa, pár földelt konnektor, új ablakok, meg szobafestés kell, és máris rendben lesz a lakás. Majd szólok, ha meglesz... :)
Arról, hogy mi történt ezután a következő (vagyis efölötti) bejegyzésben írok. Pá.
