amiben most vagyok, írnék, de most épp nincs miről. Hiába történik velem relatíve sokminden, nem tudok miről írni. Illetve van, amiről (legalábbis itt a blogban) nem akarok. Az majd elválik... A legtöbb eseményről már írtam, ami mostanában zajlik velem, amúgy meg elkezdődtek az európai topligák, a Newcastle vezeti a Championshipet, a Real győzelemmel kezdett, nemsokára rajtol a Lokival a BL, a magyar válogatott meg lejátssza azokat a selejtezőket, ahol tényleg kiderül, mennyit is "ér", ez a mostani csapat.
Egyébként szarul bírom a meleget, ez az egyetlen ami gyötör, mármint fizikailag, az edzés tökjó, tetszik, már csak a teremfoci hiányzik. Péntek kivételével minden nap 4-ig suliban leszek, csak 2 nap van, amikor reggeltől, amúgy meg délután lesz 2 óra.
Ennyire eseménytelen bejegyzésem is rég volt már, ráadásul a legutóbbi szövegem sem jött be nekem annyira, mint az előzőek, lehet, hogy hullámvölgy, lehet csak én érzem rosszabb passzba magam, azért kirakom, hátha érdekel valakit...
féléves nappal és féléves éjszaka
ismerős emberek félédes szép szava
kartondobozba zárt drágakövek bennem
átveréstengerben úszó hajó lettem
nem bírok veletek ha nincs kapaszkodó
és szerinted meg én vagyok a meghunyászkodó
annyira félek az agyam meg dolgozik
amcsi nyál helyett budapesti kultmozi
cserepes tetőröl esőcsepp hullik
az erősebb gyerekek kezeiben csúzlik
koptatott nadrággal koptatsz le csajokat
úgy kopogtatsz hogy az ajtó is kilyukad
füstbe ment terveim szennyezik a várost
káros a szenvedély de elkezded már most
kincses térképem éjszaka elkopott
látjátok így megy a formám a megszokott
előttem sötét a hátam mögött pirkad
a szemembe dícsérted a hátam mögött szidtad
ittad a szeszt és nem néztél körbe
fel se bírsz kelni de mennél velem ölre
szakadt a pólóm nálad szakad a lepedő
szorítsd a vénát és jöhet a temető
hamis a csillogás mely elvakít téged
de ki lesz ki könnyet hullat majd érted
mikor jön a szabadság madara értem
hol marad a mosoly amit karácsonyra kértem
miért nem merem hogyha ennyire kéne
miért megy a tv ha az adásnak vége
van amit iskola nem tanít soha
és akkor majd emléked nem tűnik tova
beleíródik majd abba a szívbe
így gurul vonatod majd kocsiszínbe
Amúgy tök érdekes, hogy most már szinte teljes a nyolcadik kerületi kötődésem, hiszen a nyolcba születtem, ott éltem eddigi életem (anyukámmal most meg nagymamám is a nyolcba lakott) és most már a Józsefvárosba járok iskolába is. Persze hozzá kell tennem, hogy valahogy mindig a jobb felére sikerült keverednem, csak nagymamám Szigony utca-Tömő utca sarki lakása volt a "keményebb" környék. Yo-yo Yózsefváros ugye AC-s srácok, de rég is volt... :D Azóta már MÁV állomás sincs.
Tényleg rémes, hogy mesélek a semmiről, de most "grafomán" perceimet élem szóval itt már nyugodtan bárki befejezheti és kiléphet, ha megunta.
Ha mégis lenne még itt valaki, annak most arról mesélek, hogy csomó macska él itt ebben a kis utcában, ahol lakunk. Olyan félkóbor macskák, mert itt laknak a kertekben, és biztos kapnak innen-onnan kaját (nem csak tőlünk mert anyukám imádja a kiscicákat és egyfolytába kaját dobál nekik :D). Itt az ablakunk alatti kertben él egy macskacsalád, három (vagy több, de ennyiről tudok biztosan) kölyök meg anyuka, aztán a társasház másik végénél szintén láttam két kölyköt, szóval ott is él valami család. Ezenfelül még biztosan van 3-4 macska itt és a szomszéd utcában, akik lakásban laknak, csak kijárnak, mert folyton macskákba szoktam botlani. Tök jó, én nagyon bírom a macskákat, nagy királyok, nekünk is van egy öregfiú, fekete, sárgaszemű és öntörvényű, és néha erőszakos is :) Múltkor a Gellérthegyi macskakrú három tagját láttuk séta közben, ők annyira nem voltak jó bőrben szegények.
Azt hiszem mostanra ennyi elég volt a mesedélutánból. De ne örüljön senki, mert jövök még...
