avagy egészségügyi okok miatt távol...
Körülbelül hatodikos koromtól kellett szemüveget hordanom, miután megkaptam életem első számítógépét, amit olyan intenzíven használtam, hogy hamar szét is csesztem vele a szemem. Hátulról a második padból csúnyán hunyorogtam a táblára, szóval irány az optikus. Azután is jó sokat ültem 10 centire a géptől, néha meg 30-ra a tévétől, és volt olyan is, mikor mindkettőt egyszerre. Aha... alig ment szarrá a szemem. Szóval 3,5 dioptriával és a fősulin összekapargatott ösztöndíjammal elmentem Óbudára ehhez a lézeres klinikához, és eljutottam életem mondhatni egyik kulcsmomentumához.
Múlt csütörtök reggel elvégezték rajtam a látásjavítő kezelést, minek következtében sajátságos volt az elmúlt napok forgatókönyve. Csütörtök-pénteken fantasztikus érzés volt, hogy a szemüveg nélküli korábbi 4%-os látásom 70%-osra javult fel. Aztán szombatra jött a „homály”, vagyis elkezdett begyógyulni a seb. Vasárnapra kezdett tisztulni, de akkor meg kivették a kontaktlencsét, ami után megint jött a homály. Azóta lassan-lassacskán tisztul a kép, javul a látásom, de még kb 3 hét, mire a végleges verzió meglesz.
Ezeken a napokon korán keltem, reggeliztem, lefeküdtem, ültem, pihentem, döglöttem, szenvedtem, zenét hallgattam, elment a kedvem a zenehallgatástól, megint ettem, délután szunyáltam, dőltem jobbra-balra, feküdtem oldalt, hason és hanyatt is. Időközönként szemcseppeket csepegtettem. És korán feküdtem, ami a következő korai keléshez vezetett. Jah és a 0 mozgás+kajabevitel párosításnak köszönhetően zsírszövetet gyarapítottam. Hátigen – no tévé, no olvasás, no számítógép, no sport - csodás napok voltak...
Aztán a kedd, erre vártam tejóég, AranyB szülinapja, végre kinn, emberek, haverok, ja és bebasztammintageci khm szóval iddogáltunk. Legyen elég ennyi :)
Aztán a csütörtök, augusztushúsz. Újra SALÁTAAAA. 17.22-re a Nyugatiba Zsochoz, aztán a jó sok gyaloglás. Olyan rég nem jártam a városban 20-án, hogy egyáltalán nem vágtam, hogy hol, mikor, milyen lezárások vannak, szóval így érdekes volt. Sebaj, legalább, miután végre eljutottunk T-ékhoz mégegyszerannyit gyalogoltunk. A tűzijátékot a sokéves kihagyás után azért jó volt megint élőben nézni. Amúgymeg korrekt kis este volt. Ha napközben napszemüvegben is, de megint életre kaptam. Pazar :D
